Mély
kútja
a múltnak
sötét visszhang.
Nem visz előre.
*
Még
fájón
zeng, lelkem
mélyén neved
kopott visszhangja.
*
Hab
fehér
felhőkben
páracseppek
esőt játszanak.
*
A
tacskó
fekete
gombszemével
kérdez: Mikor jössz?
*
Az
írók
azt érzik,
mint mi, csak ők
le tudják írni.
©Kovács Emil Lajos – Kút a kertben (Misztótfalu)