Hiába kereslek
Eltűnt a hegy, eltűnt a kerted
Virágaid hiába lihegték
a szerelem illatát.
A fák suttogták, nincs tovább
Most ismét a magány
Csak a mosolyod emléke üldöz
Kezed már el nem érhetem
Ott maradt minden a hegyen
Amiről azt hittem, szerelem
*
Fiamnak
Találkozunk néha,
elbeszélgetünk
Felnőttek játékaival játszunk
Nők, kalandok, szerelem
Mi van veled?
Mi van velem?
Sablonos kérdések.
Válasz?
Minek?
A kisvödör, a homokvár?
Nem kell már neked.
*
Kacér órák
Már megint kacérkodik a szerelem.
Van még értelme, hatvan évesen?
Igen! Csak adja nekem.
Akitől várom, öleljen át,
Adja vissza az ifjúság éveit,
Mert még szeretnék élni.
Reménykell az embernek.
Mert nélküle szegény.
Lélek kell, szív és a hit,
Hogy fogok még szeretni valakit.
*
Őszi hajnal
Sárga minden, sárga fény,
Sárga festék a fák levelén.
Sárga ébredés.
Az ablakon sápadt ősz arca integet,
Megsárgult emlékek között
megbarnult falevél zörög.
Haldoklik a nyár.
Mint az idő.
Még egyszer átölel.
Hűtlen szerető.
*Első közlés
©Kiss Andrea