Pünkösd
Csenden ékezet.
Megbiccen a levegő.
Szellem érkezett.
Mozdulatok apró neszei
Tériszonyom van a földön.
Magasságokba takarsz, ne féljek.
Levegőbe gyökerező mozdulatlanságomat
mozdulatok apró neszeivel illeted.
Gondoskodsz rögeszméimről,
locsolgatod őket,
ki ne száradjon a felhőkben lakozó.
Amikor megiramodna bennem a lidérc,
türelmes nevetéssel terítesz asztalt,
vetsz meg ágyat,
rejted kicsi markodba a fénytant.
És arcomra figyelmet lehelsz,
és szavaimból múltakat jósolsz.
Honnan a hit az orchideák jóságában?
Honnan a hűség tengerek tisztásaihoz?
Világból tér meg, aki a világosságba;
ünnepelt sarjaszt ünnepet a kórók kertjében.
Hogy emberek közt embereket találok,
azért lehet,
mert útjaimra pillantásod bocsát.
Mások ezt úgy hívják, szerelem.
Én is.
Halmai Tamás szerzői blogja: Felhőposta – Versek, prózák, vízjelek