Törtfény
Valahogy belém bújtál.
Poros polcokat törölve le
a kulcsra zárt ajtók mögött.
Bennem most nem a rend bujkál,
a magány, s tán a féltés pöröl vele,
minden sötét, a fény törött.
Minden sötét, a fény törött
poharak üvegfalán szalad,
csak az ürességet világítva meg.
Szemeim körül, mint gabonakörök,
egyre mélyebb ránc marad,
mosolyemlékek vájta heg.
Mosolyemlékek vájta heg,
parányi lélekvízmosás,
kiszáradt kút a keresztútnál.
Forró láztól a levegő remeg,
a képzelet most mélyre ás,
hiányzik az, hogy belém bújjál.
*
Holtnyelv
Magam vagyok
a megérthetetlen.
Nyelv, melyet
egy ember beszél.
Magam alatt vagyok,
és én vagyok felettem,
szembeszélnek lettem
egy másik szembeszél.
Tombolhatnék, akár az orkán,
lehetnék üvöltés mások torkán,
káromkodás, rontás, átok,
de csak néma szó leszek,
mit fejfámra vésve
megtaláltok.
*
Köszönök mindent
Bika vagy, bolondos április szülötte.
anyád augusztus szép oroszlánja volt.
Mint magas bércek csúcsát a hó befödte,
ahogy ég felé törő pacsirta dalolt,
úgy festi belém az élet
az összes percedet, Anyám.
Hogy itt lehetek, hogy élek
e Földnek nevezett, gömbölyű tanyán.
Ó! Mennyi tartalom bújik meg mögötte!
Anya. E szó mit jelent vajon?
Múltképek. Jelen. Jövő a ködbe,
karokat köré a hála fon.
Gondolkodsz. Egyetlen, őszinte válaszon.
Élek! E Földnek hívott, kerek tanyán,
köszönöm mindazt, mit belém fest az élet,
összes percünket köszönöm, Anyám!