Nem tudtam, hová indulok
fagyos volt a reggel
a szürke égbolt alatt
megszürkülve vártam, hogy
mosolyom végre valós legyen –
de a felhők nem mozdultak.
Az árnyékvilágból kilépni
hogy tudnék egyedül?
Kilépés helyett, beléptem
egy kertbe, s mikor lesöpörtem
az összes havat, te ott voltál.
Még magam sem tudtam,
de eljöttem érted
az első hóeséssel.
©Búzás Tünde: Angyal a kertben