Csonka Arnold: Lúzerek alkotmánya

csak azért is szürke foltként fedni be lapot
csak azért sem mindenáron láttatni, hogy vagyok
befeszülni, beszorulni lövészárkok közé
bajusz alatt mosolyogni, hányszor lőnek fölé

csak azért is elcserélni gránitra a márványt
csak azért sem hagyni önként két gyereket árván
végighúzni, végigúszni ezt a hibbant versenyt
célra törni elfelejtve, hogy még sosem nyertem

csak azért is vonyítani álmomban a holdat
csak azért sem hányni attól, most mit visz a holnap
nevetgélve kifaragni vágyak kopjafáját
cserepadról képzeletben lenni fenn a pályán

csak azért sem elhinni a mindenkinek biztost
csak azért is fügefáról lesni meg a Krisztust
verejtékkel törölni le orromról a könnyet
csepegtetni másnak is, ha véletlenül könnyebb

csak azért sem meghallani, mit játszik a didzsé
csak azért is megszeretni magamban a klisét
megyekettes verset írni bóvli kínrí-
Mekkel
kiskavicsos zsebbe csenni, ami másnak nem kell

csak azért sem felöklelni zsigerből a gyengét
csak azért is emlékezni, hol tartottam nemrég
darabokra szaggatni szét minden könyökvédőt
elevátor áradatban futni fel a lépcsőn

csak azért sem kivakolni arcunkról a ráncot
csak azért sem takargatni: minden rommá ázott
csak azért is dzsesszt játszani, mikor szól a sramli
csak azért sem, csak azért is: győztesnek maradni

©Szendrei Judit bélyegművész alkotása