Sehol annyi szeder nincs a világon, mint a nagynénémék falujának határában. Oda szegődtem a nyárra teheneket legeltetni, nyaralni is egy kicsit. A Dereszlán, Henyén, a Kápolna-dombon még a kilátás is megvolt, nem úgy, mint a Sifra alján, de ez utóbbi helyen szebb volt a termés. A vasúti árok partján isTovább…
Írásaim elbírálói többnyire roppant szűkszavú emberek. Immár három évtizede küldözgetem a novelláimat a szerkesztőségekbe, aztán vagy szó nélkül elfogadják közlésre vagy szó nélkül a papírkosárba dobják. Nem, ez így túlzottan sarkított és igaztalan. Joggal megsértődhetne miatta az a szerkesztő, aki veszi a fáradtságot, hogy válaszoljon. Valahogy így: „…írására lapunk nemTovább…
Calmarius nagy népszerűségnek örvendett Rómában, nemcsak, mert tisztességes római patricius volt, de egy jólmenő üzlet tulajdonosa is. Vállalkozása Amorium néven jegyeztetett be a Római Birodalom irattárában, s amellett, hogy a jeles cég híre szájról-szájra terjedt, hirdetése minden nap megjelent Neoticum révén. Azaz csak a szószátyár Neoticum jelent meg minden napTovább…
A számítógép melletti íróasztalon, a felhalmozott könyvek között kotorászott; nem mondta ki, de megállapította, az egészséges rendetlenség kezdett egészségtelen méreteket ölteni. Az egyik könyvkupac alján megtalálta, amit keresett, egy Rimbaud-kötetet. Alig tudta megfogni, kecsesen vékonyan lapult ott, igyekezett kihúzni, ám hatalmas robajjal szinte az összes könyv leborult a padlóra. –Tovább…
Ede bácsi – miként a munkaidő lejártakor harminckilenc éve mindig – a satupad mögött tartott elnyűtt partvissal összehúzta a kilapult gombszerű alakba dermedt forrasztóón cseppeket, apró lemezdarabkákat és lemorzsolt fémsorját a bádogosműhely padlóján. Péntek lévén a többi segéd – akik közül a legidősebb is vagy két évtizeddel mögötte járt –Tovább…
Hallgattak a szirénák. A bombázók zaja nem dobogtatta már a szíveket, a fegyverek elnémultak. Véget ért a háború. Béke. Varázserővel bír e szó. Alighogy elhangzott, benépesültek a még füstölgő romok, feléledt az elpusztított város. A föld alól, mint tavasszal a bogarak, emberek bújtak elő. Rongyosan, piszkosan támolyogtak a sérültenTovább…
A traiskircheni menekülttábor főbejáratától mintegy ötven méterre, a Lokalbahn megállójától egy sarokra, két utca kereszteződése képezte azt a helyet, amit a lágerlakók már időtlen idők óta csak placcnak neveztek. A kora reggeli órákban – főleg hétvégeken – a lágerlakók dologra, keresetre éhesen megszállták a placcot. Kisvártatva érkeztek a szőlősgazdák, iparosokTovább…
És akkor egyszer csak kinyílt az ajtó, de olyan hirtelen, hogy fel sem tudtam kapni a fejem, le nem tehettem kezemből a vastag cérnával etetett tűt, amivel éppen egy szakadt mezt varrtam. Szóval rés támadt a koszos, ki tudja mikor meszelt szertár falán, friss fény szökött be rajta, de csakTovább…
– Az állatok királyának, a szavannák urának tartanak. Kölyökkorom óta tisztelet övez. Nem tartok senkitől, nyugodtan alszom. Jóllakott vagyok, sem a saját, sem a gyermekeim jövője miatt nem kell aggódnom. – mondta az oroszlán törődött hangon. – Boldog lehetsz… – Éppen ez az. Hogy nem vagyok. Mindent odaadnék, ha legalábbTovább…
Azt mondják a rossz nyelvek, hogy korunkban már nincsenek polihisztorok. Sokan vissza is sírják a sötét középkort, amikor még Michelangelók, meg Danték születtek. Bezzeg ma… Ma legföljebb egy – egy szakbarbár látja meg a környezetszennyezett napvilágot. És a nevek, a nevek! Ha még lenne is benne valamiféle szikrája a zseninek,Tovább…