Vízcsobbanás, vidám sikítás, beszédzsongás vegyül távoli autók surrogásával, méh zümmögéssel, a ki-kinyíló teraszajtó nyikorgásával. Hason fekszik a nyugágyon, arca alatt nedves törülköző, fölötte halványkék a távol, s izzó korong lövell kíméletlenül a földre. Éget, perzsel, ahová ér, ugrana, menekülne előle, de nem lehet, meg kell ez a fény, a DTovább…
Ma megtanítom nektek, hogyan kell spórolni. Nyilván sokan közületek most összenéztek, és forgatjátok a szemeteket, miközben arra gondoltok, hogy nektek akar valaki papolni? Nektek, akik oly régóta veritek a fogatokhoz az utolsó garast is, amit megkerestek? Hát hogy jön ez a jöttment ahhoz, hogy kioktasson titeket valamiről, amiben magatok isTovább…
Közhely: a nők beszéd közben gondolkodnak, ezalatt általában teljesen önállóan jutnak el A-ból B-be, a férfinak itt nincs nagy szerepe, jelenléte csak ürügy arra, hogy a nők tudjanak kivel beszélni. Néha hümmögni kell csak és a megfelelő helyen bólogatni. Így van ez akkor is, mikor egy szép őszi napon aTovább…
Mondja Zoli bácsi, aztán milyen a nagy Szovjetunió? – repült fel a kérdés egészen a függőfolyosónkig. Majer úr küldte, miközben bámult felénk, az irigyelt második emeletre, ahová nem csak szoba-konyha-spájzos lakásokat építettek a háború előtt a mesterek, mint a földszintre, hanem olyan luxust, amibe még fürdőszoba is belefért. – MilyenTovább…
Mindennek van üzenete. Legfeljebb nem értjük meg. Vagy nem akarjuk megérteni, netán képtelenek vagyunk megérteni. Persze mindig ezzel a fránya megértéssel jövök, ám a megértés tünemény, nem csak verbális, hanem emocionális, spirituális és egyben a legegyszerűbb dolog, mint amikor felkapcsoljuk a lámpát s mindent meglátunk, pedig valójában a sötétség nemTovább…
Van egy csendem. Kis fiolában őrzöm. Szükség esetére. Sokszor éreztem már, hogy itt az idő elővenni, de mindannyiszor visszariadtam a gondolattól. Mi van, ha korai még? Nagy kincs ez, hátha adódik fontosabb alkalom, nagyobb szükség. Az se mindegy, ki van jelen, amikor megnyitom a csöpp tartót. Talán van, akit megijeszt.Tovább…
Megvolt neki mindene, de testrészei között az arányok úgy alakultak, mintha egy rendőrségi buta komputer keverte volna ki mozaikképül egy tétova szemtanú vallomása alapján. A végtelenségig szabályos gömböt alkotott a feje. Hosszú, seszínű haja seprű cirokjaként takarta széles vállát, mert csak egy műanyag pánttal fogatta át a két füle között.Tovább…
Akkor jöttem rá, hogy megérkeztem, amikor megláttam egy perzsamacskát a szemét közepén. Egy túlérett sárgabarackot majszolt. Megbabonázva nyalogatta a húsból csorduló sűrű lét, lapockái kidomborodtak, mohó fenevad hangjait hallatta. Itt akartam élni, itt, ahol a kóbor macskák kecsesebbek a királynőknél, és még a gyümölcsök is beindítják nyálelválasztásukat. Egy falu szélénTovább…
Forró nap vége felé jártunk, amikor hirtelen meglódultak az udvaron a fák, repítettek az égnek mindent, ami útjukba került, s hirtelen óriási viharfelhők kerekedtek fölénk. –Gyorsan-gyorsan be a nyári konyhába ! – kiáltotta anyám nekünk. Ő a nagyobb testvéreimmel csirkét, tyúkot hajkurászott be az ólba, apám meg az állatokkal bajmolódott.Tovább…
Ki volna az, ki volna az az ütődött, aki szavakban a gyűlölet mellé állna? Szavakban mindannyian a szeretetet hirdetjük. Ki volna az, ki volna az az ütődött, aki a háború mellé állna? Aki a gyilkolás mellé állna? A halál mellé? Szavakban mindannyian a békét hirdetjük. Mégsincs béke, mégsem a szeretetTovább…