On:
In: Próza, Szépirodalom

Milyen szép volna egy világ, és azt a világot úgy befejezni, hogy rendeznénk egy előadássorozatot valahol ebben a búcsúzkodó világban, és azt adnánk alcíméül, hogy „Tájelméleti előadás-sorozat”, ahol a világ minden részéből egymás után következvén, mint valami cirkuszi porondon, tájelméleti előadást tartana egy fizikus, aztán egy művészettörténész, egy költő, egyTovább…

On:
In: Próza, Publicisztika

(részlet) Rajzóra van. A régi iskolámban nem sikerült soha lerajzolni a kockákat meg az almákat meg a diókat. Itt még sokkal nehezebb is a feladat, a rajztanár egy keményített fehér damasztkendőből drapériát formált a gyümölcsöstál mögé. Azt mondja, a fényre figyeljünk, a fényre és az árnyékokra, úgy rajzoljunk, hogy azTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Mostanában, midőn minden időmet e regény – a Lőj az ördögre – megírása köti le, eszembe jutnak azok, akiket ismertem, és már nem élnek. Emlékszem rá, mennyire akarták ezt vagy azt. Kijelentették, hogy szerintük. Örültek, megsértődtek, harcoltak, győztek, vesztettek. Boldogok voltak, ha úgy történt, ahogy ők szerették volna. Mi maradtTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Tizenkilenc éves egyetemistaként gondoltam, megvárom, míg a kedvesem leérettségizik, és a rákövetkező szeptemberben elveszem feleségül. Egyszerűnek tűnt, és voltaképp az is volt. A szülők megpróbálták ellenvetni, hogy mi lenne, ha előbb mindketten lediplomáznánk, mégiscsak a biztos kenyér… Kértem, ugyan fejtsék már ki, mit értenek biztos kenyér alatt két bölcsész esetében.Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Homok   Mindent tudok, mindent értek. Csütörtök este fél tizenegy van, a tíz éve halott apám mindjárt fel fog hívni, és pénzt fog kérni tőlem valami ócska mesével, én pedig először vonakodni fogok, húzni fogom az időt, mindenféle keresztkérdéseket fogok feltenni neki, aztán úgy teszek majd, mint aki elhiszi aTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Ahogyan tovacsúszik, mint a szén, maga alá görgetve kevés parazsát, a rózsaszínűt és tojásszagút. Bizony, lenyűgöző a vasárnap délutánok szomorúsága, szomorúak, mint a szertári alkohol vagy a bélbeteg tornaszőnyegek. A mennyezetben baglyok és pókok ülnek a néma reflektorok között, felemás korlát, dobogó plüssök, bordásfalak, egy izzadt hangár-orfeum, ahol bizonyos fokigTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Még ma is sajgó szívvel emlékszem azokra az iszonyatos lökdösődésekre a vonatokon közvetlenül a háború után, pedig minden utazás, helyesebben minden felszállási kísérlet igazi kínszenvedéssel járt. Elég volt csak a peronról ránézni a közeledő szerelvény körvonalaira, máris tudhatta az ember, mennyire zsúfolt a vonat. Tulajdonképpen szabályos mértani vonalakat kellett volnaTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Rovatunkban, Posta Marianna szemezget, Lackfi János József Attila- és Prima Primissima-díjas író, költő kreatívírás kurzusán született írásokból, a kurzus Szóbanforgó című oldalán közzétett alkotásokból. 2025. június   Sölch Ágoston A FÉNYKÉPEZŐGÉP (DAGERROTÍPIA TUNING) Azt hiszed, hogy a világ legegyszerűbb dolga feltölteni és megnyitni egy fényképet, ablakok ugranak a szemed elé,Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Rovatunkban, Lackfi János József Attila- és Prima Primissima-díjas író, költő kreatívírás kurzusán született írásokból, Posta Marianna szemezget, a kurzus Szóbanforgó című oldalán közzétett alkotásokból. 2025. június Soós Gábor: ORWO CR-50 A fene egye meg, gondolta. Nem tudta eldönteni, melyik fájt jobban. Leesni a székről, vagy a tudat, hogy a melletteTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Az ízrádió N. békésen aludta az igazak álmát az ágyában. Valóban álmodott is valamit! Méghozzá űrutazásról! Egy ismeretlen bolygón landolt, ahol sok kaland után összebarátkozott a bolygó lakóival, akik megvendégelték. Abban a percben, hogy az álmában befejezte az evést, az ágya mellett megcsörrent az ébresztőóra és megszólalt egy géphang: –Tovább…