szeppukut követtem el s te levágtad a fejem kezedben tartva mosoly mindkettőnk arcán könnyek A vers első közlésként a Litera-Túra Művészeti Magazinban jelentek meg. Fotó: Oleg Lazarev portréja / A Szerző Facebook-oldaláról A szerző írja önmagáról: Teljes nevem Lazarev Oleg Alekszandrovics. 1983-ban születtem Szimferopolban, a Krím-félszigeten. SzüleimmelTovább…
valaki az ablakban hagyott egy nedves törölközőt korábban esőcseppekkel flörtölt most halvány napsugarakkal előtte elnagyolt udvar egy valamikori hinta vörösre festett tartórúdja és az egykori gyerektorkokból feltörő mára félelemkeltővé vált felnőtt sikongatás amikor a legfelső szomszédot kitoloncolják korábban lopott holmikkal üzletelt az udvar úgy festett mint egy napfényes füvészkert aTovább…
szemed nyisd ki hallgasd belső monológodat rázd ki az ész tarisznyáját felejtsd el amit tanultál mindig állva maradva mint a fák gondolatlan szellemek súgjanak neked tudatlanság boldog kábulatában áramtelt tekinteted hatoljon át ruhán bőrön húson részecskéid keveredjenek össze Isten darabkáival külön utat járj a résen át Te tekintesz ki haTovább…
hajnali mereng és borongás néha feltörnek bennem az emlék néha vonzóbbnak látom a nemlét hasad a hajnal, szemed az alkony az egy cigit szívjuk együtt a balkon sejtés a partszakad a rettenet egy arcizom még megremeg de nincsen semmi más nyoma és megy de nem tudja hova mit nemTovább…
El kellett volna indulni. Összedobálni pár dolgot egy bőröndbe, és menni. Hátrahagyni mindent, amit eddig boldog életnek hívott. Egyszer látta valami filmben, hogy a főszereplőnek volt egy összekészített bőröndje arra az esetre, ha valami katasztrófa miatt el kellene hagynia az addigi életét. Benne volt minden, ami kell. Útlevél, néhány rendTovább…
Hullámzik a magma, egészen a torkáig bugyog. Égnek a kiszögellések a gyomra és a tüdeje közti részben. Kőomlás indul a szívről. Szemei alatt táskában hordott éjszakák. Arcán sós vizű patakok völgyei. Nyelve alatt élezett szavak fegyvertára. Mindennapos benne a leltár. Feszül az ajaklakat. Tartja a hőt, a titkot, mint anyjaTovább…
Emlékszem, tavaly is írtam, amikor elértük ugyanezt a pontot az űrben, ahol évente egyszer felbukkanunk, hogy újabb ellipszisbe kezdjünk. Vagyis csak gondolom, hisz látni nem láttuk soha, te sem és én sem. Csak azt, mennyire nem változott semmi háromszázhatvanöt rovátka alatt. Tavaly is írtam, mert muszáj legalább ennyinek maradnia belőlünk.Tovább…
I. Apa szubsztancia Citeraszó ébredés előtt, vödörnyi hal a küszöbön, téli séta közben meleg tenyér, sáros lábnyom a szőlősorok között, rossztett után a keserű tanulság, odaszáradt borotvahab, fűrészporos izzadságszag. Nótázik benned a kiforratlan bor, zsibbaszt a felgyülemlett cukor, gyűlnek a feketés csészék, de te alszol, a telefonban folyton visszakérdezel, csenedTovább…
csak szkafander kaja és oxigén a vérem telítődik csönddel a sötét és világos oldal határán ezer kilométeren át bámulhatom a hajnalt a fény a folytonos mozgásból születik ahogy a sötétség is jéggel teli barlangokba ereszkedem ahol még sosem sütött a nap a szkafanderfény elől ijedten gurul szét a sarkokba aTovább…
(Kosztolányi Dezső nyomán) Van még anyám és apám is van, Kócos gyerekeim és férjem, Van kihez magam arányítsam Életutam tág közepében. Van ruhám öltöztetni testem, Délután langyos matcha lattém, Közben arcomat is kifestem, Nem köthet már gúzsba karantén. Van munkám, halandzsa halk nótát Nagy sztárok dúdolnak fülembe, Annak nyílnak kiTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.