Már este hét is elmúlt, mikor eszébe jutott, aznap még semmit sem evett. Ült a konyhában, három tojásból rántottát készített, apró kolbász darabokat pirított a pattogó zsírban, aztán szeletelt gombafejeket zúdított rá; kínai gomba, ma már minden kínai, még ő is. Felnevetett. Hétfőn az ablaknál ücsörgött, a sarkon befordult aTovább…
ellobbannak nagy erők és elhamvadnak hitek elporladnak az erdők de te mégis úgy hiszel annyira csoda-mélyen nyugodt kecsességgel a közös mindenségben biztos egészséggel hogy fény festette lényem lágyan belelüktet és ring összefűz téged és engem: ami számít együtt kering. *Első közlésTovább…
Volt egyszer, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurtafarkú malac túr, élt egy borzasztóan engedetlen kisbéka. Hiába mondta mindig a mamája, „ne tedd ezt, ne tedd azt”, csak nem fogadott szót. Egy napon a kisbéka elhatározta, hogy elmegy világot látni. Már nagyon kíváncsi volt, mi lehetTovább…
Valami nyílik – hallom legbelül, megtelik léttel az a renyhe űr, mi olyan sokáig tátongott árván, most eredet tolla ő hárfánk szárnyán. Ma új zene igézi a mindent, a hajnalt, ének-echó: lehet az szoprán éppen, vagy alt, tenor, basszus, végül mindezek egyszerre hangzanak fel, éj kókadt fátylát lebbentve. Nincs többetTovább…
Álmaim-rakta házad az utca végén ott a part játék eres finom kezed pereg a szikkadó homok képzelet és emlékezet az álom érdes kövei zárt spaletták szívem fele hullámok mosták arcomat az idő ráncos fövenye a vízbe lassan gázolok maradék fény fel-feldereng az ég alján kék csillogás vállamon gyűrűzik a csendTovább…
Az éjszaka selyme lecsúszik válladon, omló bársony titok, időnk most meztelen, kihűltél bennem, csak magamat áltatom, felborzong ujjam hegyéből a rejtelem, mi csípődnek lágy ívét folyton tanulja, amíg ránk a holdról óarany fény csorog, csillag szikrázik köröttünk újra, újra, messzi távolba vesző holnapok konok kérkedése, nem olvassa ránk hibánkat,Tovább…
A tegnapok ladikja úgy úszott el, hogy nem bántam csak álltam a parton egy nagy fűzfa alatt üres kezekkel. Mert mindent benne hagytam nem tartottam magamban semmit sem. S a pillanat az időt úgy térbe hajlította, hogy hirtelen átlapozott és csenddé lett emléke. Számolatlan lépcsők hoztak ropogó térdeken, vagyTovább…
kirajzolódtak árnyaink a szédület nem rejt osztásokat és féltésekhez tartozunk elalvó nyírfaág az álmélkodni késztető mert akarom egy egész erdő létregéje bágyad szemrésed olykor még elit titkokra vált a kíntornás részlet helyett a nyelvemen merítkezés uralta szó és bármi itt kerékbe tört de vonz és közvetít litániás a fedezéken elkódorogtakTovább…
Amikor majd elheverek a hűs konyha kövén, március lészen és hajnali három. Csak nekem énekelnek majd a feketerigók, lassul a fák futása a házunk előtt. Végig suhan előttem az élet, minden könnyű lesz és szép. Te leszel az utolsó gondolatom. És bezuhog az ablakon át a tavasz ígérete, és bezuhogTovább…
Sűrű szürkeség gomolygott a városka fölött, az árusok, mogorván rakodtak a piactéren, dühödt szitkozódás, fájdalmas kutyavonítás keveredett Zoltika panaszos tiltakozásával. A kisváros bolondja volt ő, amolyan jámbor félnótás. Szállást, ételt biztosított neki a helyi tanács, de jobban szeretett a piaci asztal alatt aludni. Amint a hideg harapása enyhült, ki-kimaradt aTovább…