Murányi Zita versei
a törzs csupasz a földön bíbor levelek sora reszket az ősz isteni sóhaja és a fűszálakat is betakarja nézd milyen méltósággal vetkőzik le a fa kopasz ágait az égre nyújtja mint egy rozsdás furulya örökké ugyanazt a nótát fújja és nem tudja kihez kellene fohászkodnia korai volna még havaznia ezTovább…





