Az éjszaka most lopakodik át a határon, felszedi a lehullott békét. Sáros fiúk, fél fiak. Reggelre vissza kell érni, értelmet keresni, vagy otthont a romokon, utat a csapáson. Talp alatt félelem porzik, felszáll a levegőbe, a tüdőbe és a horganyzott szívpárkányokra. A csavarok már kilazultak, de tartják a tetőt. MesszirőlTovább…

Terelgetsz engem. Béklyóval, csipogóval, ostorral, infúziós tűvel. Terelgetsz csendesebb vizekhez. Éjjel vigyázol a repülőgépre, hogy ne tűnjön velem el. a semmiben. Hajnalban megcsípsz, aztán belém rúgsz, hogy végre levegőt vegyek. Szent kezeddel minden reggel kituszkolsz a fényre – és látod, mégsem tudom, létezel-e. Csendes vizekhez terelgetsz – ámbár én aTovább…

Eltűnt egy ember, zseblámpák szeletelik az erdőt, kutyák csaholnak a fák között, menekülnek a vadak. Eltűnt egy nő, láthatósági mellényeken villanó szentjánosbogárfény az erdő, a folyómederből minden holt előkerül, nádipontyok oszló teste repül a fénycsóvákban, kutyák szimatolnak, tapintható a lélegzetük. Thrillert nézek, takarómeleg, távkapcsoló, hüvelyk a pause felett, ha hideglelősTovább…

Mit tettél Szűz Mária, Istennek szent anyja, mikor a tejed elment? Felszisszentél-e, midőn a pici, éhes Isten megharapta a melled? Mit éreztél, ha ennek ellenére mégis néha rád mosolygott? Mit válaszoltál, mikor fejét ingatva téged okolt az anyósod? És hol volt közben József, milyen házaknál gürcölt, míg te egyedül otthon?Tovább…

Rovatunk, Lackfi János József Attila- és Prima Primissima-díjas író, költő kreatívírás kurzusán született írásokból szemezget, a kurzus Szóbanforgó című oldalán közzétett alkotásokból.   2025. április 1. Bakonyi-Tánczos Vera ANYAJEGY Milyen érdekesen burjánzik ez az anyajegy, gondolta, ahogy nézte a kis rücsköket a fáradt délutáni fényben. Mint egy idegen bolygó: ittTovább…

A líra-kurzus tanára: Petőcz András költő (Válogatás a 2025-ös tavaszi szemeszter alkotásaiból.)   Balizs Dániel: Kaddis a lányokért, akik már nincsenek veled, mondtad mikor gyanútlan érdeklődtem elhullt a vér s gyurma csontokon a gyenge hús mint só a vízben, feloldódott ami pulzálni, lüktetni, izzadni teremteni és üríteni készült sírni aTovább…

Ott van a nyár is a kertvégi sufniban, az egyik sarokba gyűrve, mint egy ponyva, szerszámok és törött virágcserepek között, teste hideg, pulzusa nem tapintható, az ember joggal hihetné, hogy halott, de szélcsend idején tisztán hallani, ahogy álma ragyogó mélyén, a gyümölcsök épp elpróbálnak egy-egy lédús földet érést.   MajorTovább…

– Változatok – Malasits Zsolt: Az élet dolgai – Születés című alkotásához „ezerszer újra kezdeném alázatosan, boldogan” (Várnai Zseni) 1. Rendhagyó vallomás hogy megfogantál csak azóta létezem együtt teremtődtünk e földi létre életre keltetted szunnyadó álmom lettél örökérvényű bizonyságom; beteljesült veled végre a lényeg s míg emberré formált az ősiTovább…

az a naiv hit az a görcsös igyekezet hogy a sápadt kirepedezett fehér sóvirágokkal borított üres látóhatáron túl van út mi hazáig vezet lábam előtt itt-ott zöldülő remény homokba rejtett kavicshorzsolás végtelen szülte délibáb remeg a Nap tenyerén boszorkány kóchaját görgetve röpíti a szél rőt színű fű között apró gyíkmoccanásTovább…