On:
In: Szépirodalom, Vers

Nagy a hőség. Sokan azt hiszik, egy jobb korszak következik, kiszáradtak a mérgezett vizű folyók, visszahúzódtak barlangjaikba a legveszedelmesebb állatok, a rovarcsapdák pedig megtelnek a befejezetlen mondataink végére szánt apró, fekete pontokkal. De a férfiak továbbra is félnek a saját gondolataiktól, inkább hagyják, hogy mások csődöt mondott megoldásai keringjenek körülöttük,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

1. Régi kunyhóban megmerítem vödrömet a múlt kútjában behind an old hut the well I drink water from belongs to the Past 古小屋で 記憶の井戸に おけひたす furui koja de, kioku no ido ni okehitaszu (2002.) 2. Rigófiókák tágratárt csőr semmi más: élni csudajó! young of black birds bills stand perpetually gapingTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Önérték(té)vesztés Azt hiszed, már csak egy marék fekete gyöngy a holnap, szemedbe mélyen belopakodik a köd, tested kifosztott erdő, ahol már nem raknak fészket a madarak, már csak önmagad helyettese vagy. Mégis úgy érzed, semmit nem vonsz vissza, vonz valami megmagyarázhatatlan hit. Talán a kimondatlan szavak, talán a képzelet érintése,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

egy napot kaptam tőled jó kettőt kopott élménye fröccsen cipőm orrára mikor újra látlak nem érzem tüzed vágyam lélegzetelállító széped szokott hiányod talán karcos sértés lazít fel ölelést kerülném pihegő álcába bújt szeretetéhséged belőlem is csípett biztonságot adó perc piruláit maradnék kihasznált taszított lenézett lovagod keserédes fellángolásunk romjain botladozva inkábbTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Jónásaként cet-életemnek araszolok előre a húslabirintban, mindig előre, s tudom, egy napon kiköp majd, elereszt. Futni e test sok, úszni benne nem elég híg így hát egyre furakszom térddel, ököllel, tolva magam gyönyörű húsbíbor-lila dombjai közt, mint a vakondok. Homlokomra cet kínjának verejtéke tapad, ellep méhe omló olajával s lassúságbaTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Hárman vagyunk, ugyebár. Anya, apa, én. Ahogy kell. Bár én még nem vagyok még teljesen befejezve. Mint valami időzített bomba. Vagy beteg macska. Ha elcsatangolnék, szégyent hozok a szüleimre. Bár nem csatangolok túl sokat: ülök a kisszobában, zenét hallgatok, megcsinálom a leckét, vagy kimegyek, és anyával bámulom a sorozatokat. NéhaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

oly korban élek, mikor a végzet szelíd mosollyal üdvözül nem sújt le arra, aki csak tesz-vesz sertepertél a ház körül megkíméli a gyilkost, a tolvajt és megdicséri a kis csalót véletlen képében inkognitóban azt hazudja, hogy én vagyok hogy én vagyok a te végzeted a sorsod egy sorozat, és nézhetedTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Az ember lerogy vagy leül, fölkínálkozik az alkalomnak. Erre valami beleköltözik, mintegy jeladásra, vagy belülről támad? Máris folytatódik. De csak a környezet mondható el, a szék, a tükrök, szemben a gépezet, átellenben már merev díszlet a lomb, megfeszül, egyszer majd kiszúrja a szemet, másszor a távolságba olvad, s hirtelen dühötTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

az elgondolkozásról gondolkozzak csak el magamon s azt bizonygatja mert ő most hódít megszerzi magának azt a férfit mert kifut az időből s egyedül marad elvégre nincs olyan sok így éveken túl megeshet nem lesz akihez szóljak hát gondolkozzak csak el magamon volt aztán egy hosszan jajgatva sirató neki mostTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Aranyat szült a hajnal, fölsírtak sárga kiscsibék, szétgurultak kalanddal csipegetni és hinni még. A napkorongba szálltak finom párák, tisztult a kép, sóhajtottak a tárgyak, belátták: létezni elég. A nyárfasor elindult a tó partján és a vidék mélyen, messzire kondult, váltogatva szép felszinét. A szokott rend terített, készült lázzal a reggeli,Tovább…