Látogatás
Nagypéntekre virradó éjjel
ismét meglátogatott a három
angyal, kiknek eljövetelét még
nem vártam, de jól ismerem
az érzést, mikor felbukkannak
a ladikkal. Összehajoltak hát
felettem, bölcs fejüket ingatva
töprenghettek: most vajon
mi lesz velem? Eközben a szívem
hol felgyorsult, hol lelassult, olykor
egy-két ütemet kihagyott, majd
rohanva tovább indult, s én csak
vártam, az angyalok miképp döntenek
felőlem? Rafael, Gábriel, Ariel, mi lesz
most már énvelem? Így írtam egy régi
versben, és most sem tudtam mást tenni,
mint várni, hogy a vihar elcsituljon.
A tengeren szelíden ringott közben Kháron
ladikja. Bevallom, féltem. Majd eljött a
szép tavaszi reggel, kimerülten feküdtem
ágyamon, az angyalokat mindhiába
szólongattam, általuk ismét életre
ítéltettem. Már sehol sem voltak a ladikkal.
Éjszaka csendje
Van, hogy bekúszik az esti sötétség
az ablakokon, nyugtalanító árnyai
mellém szegődnek, szinte csapdává
válik az otthonom. Közeleg az éjszaka,
vállaimra borul az álom hűs takarója.
Máskor épp a sötétség biztonságára
vágyom, az éjszaka csendjére, mely a
nappalok zaklatott történéseit váltja fel.