fáradt lángok a szememben –
takarékon égő visszafogott lobogás –
nem én megyek az időben
az idő megy át rajtam
tükörbe nézek futólag
egy öregasszony visszanéz
nem várok semmire
és nem tudom hanyadika van
ez a kép így nem túl pozitív
de míg nem tudjátok mit cipel a láb a szív
ne kérjétek számon rajtam
hol lakik a tökéletesség
a rendezettség pillanatnyi fokán
ez a vers még nem vers
és lehet hogy nem is kell annak lennie
félbehagyott dolgaimat
nem fogja befejezni senki se
©Lantos Ferenc festménye