balkáni hegyek közt kóborolt
lila virág volt ebédje
pocsolyákból hűtötte szomját
kerülő úton vándorolt, ráért
mögötte Antal és Federico
gallyat törtek, kardoztak
döglött bombával fociztak
egymás nyakába vacogtak éjjel
ködtörpék ültek a földeken
kazlak közt vidám partizánok
mosolygó ellenség mindenütt
zamatos volt a kutyák húsa
a völgyben pirosan habzott az ősz
kockás füzetként nyílt a jövő
a folyók mélyfeketék voltak
kabátjukban nevetett a szél
a lobos térdből jó láz csapott ki
vörös vonalak törtek felfelé
szirtről szirtre szöktek boldogan
drótok szögével játszadoztak
sárral kenték be egymás fülét
bukfenceztek ágyúcső alatt
szelíd tüskékkel dobálóztak
földre rogyva bolondoztak
erősek voltak, mint a farkasok
a farkasok és a szép és bölcs halál
utolérhetetlenek
mint a távcsőből látott lábnyomok
mint hű és törékeny dimenziói
a reménynek
©Ursprung Zsuzsanna festőművész alkotása
A vers forrása: A Szerző
BALIZS DÁNIEL (1986) Móricz Zsigmond irodalmi alkotói ösztöndíjas költő, geográfus. Egy kis faluban nőtt fel az ország közepén, majd sokáig élt Szegeden, Budapesten, jelenleg Százhalombattán. Tanít és kutat, utazik és utazásokat tervez, közben verset ír. Első kötete: A kíváncsiság Istene. (Cédrus Művészeti Alapítvány, Budapest, 2024)