Érdekek józan-hidegen,
de bizonytalan vizeken
sodródó sajkáján próbálkozik
hitt vagy megjátszott szerelem;
merül az önbecsapó habokig,
ügyeskedve az önzés eltörött
evezőjével; s játszva, hogy örök.
Bekapjuk mind a süteményt,
fogadva mint kancsal reményt,
szolgáljuk önként, mert konok önös,
feszítünk vitorlát: erényt,
és hisszük, e mozdulat ösztönös,
mert benne legszebb arcunk felragyog,
csillagokhoz indulunk el gyalog. –
Majd kopik az illúzió,
lesz gyűlölt az annyira jó;
nem szerint: kurvapecér vagy ribanc,
léte átkos sors-porció,
s mi volt teljes, keresztbe megrian,
gyönyör, álom, ölelés megszakad,
helyén szenny, bűn, vád és mocsok fakad.
Lerázni túlzó áldozat
vélt megtisztulásba tolat,
az se baj, ha leszünk mind kevesebb,
vigasztal majd új kapcsolat,
mely ad foszló létünknek keretet,
mert rettegünk: öleljük a magányt,
s az előbb vagy utóbb halálba ránt.