Lélekoldó – Személyes olvasat
Lázár Ervin
Tudtam, hogy szeretem Lázár Ervint, de már elfelejtettem, hogy ennyire! Nyűgös hétköznapok közepette esett rá a választásom, s kezdtem egy műveihez kapcsolódó irodalomterápiás csoportot tervezgetni. Olyan volt, mint egy kicsi, biztonságos szigetre menekülni, míg elül a vihar, eloszlanak a felhők és feldereng a nap.
Minél többet olvasom szívmelengető, napfényes történeteit, annál biztosabb vagyok abban, mennyire kell a felnőtt léleknek a mese. Gyerekként is megragadtak az írásai, és megérintenek most is. Varázslatos, mégis oly ismerős, otthonos fantáziavilágba repít, nagyon mély igazságokat sző finoman a történetekbe, humorral oldva a feszültségeket.
Mit nyújthatnak az írásai egy irodalomterápiás csoportban? Az irodalomterápiás munka egyik legvonzóbb jellemzője számomra, hogy elismeri azt, hogy egy műnek nincsen egyetlen, üdvözítő, igaz értelmezése, csak érvényes értelmezései. Lehetővé teszi, sőt bátorítja, hogy minden olvasó azt vehessen észre egy-egy írásban, ami őt foglalkoztatja, ami aktuálisan izgalmas számára. Mindannyian a múltunk és jelenünk életeseményeinek fényében és pillanatnyi érzelmeink fénytörésében olvasunk, ezért lehetnek mások az általunk a művekbe belelátott, beleolvasott jelentések, az ugyanattól az alkotástól kapott élmények. Lázár Ervin ugyanerről beszél, amikor azt mondja, hogy egy mese annyiféle, ahány olvasója van. Ha az író megírja a történetet, az olyan, mint egy fél alma, mindaddig csak fél, amíg az olvasó saját fél almáját hozzá nem teszi, s ezt mindenki másképpen teszi hozzá, vagyis mindenkiben más dolgokat mozgat meg (Nyemcsok Éva: A mese: fél alma – interjú Lázár Ervinnel. Délmagyar 2005.11.18.)
Lázár Ervin világa nem rózsaszín, hanem ezerszínű, vagy még inkább ezeregyszínű. Írásai derűs lehetőségeket kínálnak életünk átgondolására, segíthetnek erőforrásaink azonosításában, és aktuális problémák is fókuszba kerülhetnek általuk. Szegény Dzsoni ferences szellemiségű gondolkodóként vagy taoista vándortanítóként ad örök példát szabadságról, elköteleződésről és bizalomról. Ő attól szabad, és azért tud ellenállni a Százarcú Boszorkának, mert nem csak hogy mohóság, de még hétköznapi birtoklási vágy sincs benne. Emlékezetes dilemmája: lehet-e igazán boldog az az ember, aki csak önmagáért vállal felelősséget? Aki senkihez és sehová sem kötődik? Lehet-e élni kötelékek nélkül, olyan kapcsolatok nélkül, melyekben a viszonzás igénye nélkül ad az ember, és ha kap, azt jó szívvel tudja elfogadni?
Szinte minden művében fölvetődnek a szeretet, szerethetőség kérdései. Meglátjuk egymásban a lényeget? Tudunk-e egymással elnézőek, kedvesek, nagyvonalúak, nagylelkűek lenni? Elhisszük, hogy mások is fordulhatnak így felénk? Elfogadjuk a kedvességüket, nagyvonalúságukat, nagylelkűségüket?
A Négyszögletű Kerek Erdő lakói egytől egyig fura, a hétköznapi életből kiszorult, kimenekült vagy kimenekített figurák, egyszeriek és megismételhetetlenek (mint mi mindannyian). Nem hibátlanok, mégis könnyű megkedvelni őket. A savanyúképű Bab Berci, vagy Berzsián, a hirtelen haragú költő is furcsa szerzet, tüskés kicsit, de jólelkű. Lázár Ervin világában még a mogorva, barátságtalan, irigykedő, a sértődést, mint nemzeti sportot űző figurák (Rézbányai Győző, Rimapénteki Rimai Péntekh, Áttentő Redáz vagy Rutoldó) is valamiképpen szerethetővé válnak. Mindenki számára megcsillantja azt a csodálatos világot, ami bennünk, és körülöttünk van. Csak figyelni kell, fülelni, és kiszabadítani a félelmek, szorongások pókhálója alól. Elindulni csodát keresni, nem tökéletességre, csak apró varázslatokra várni.
Ha jó az írás, „…akkor kikel. Rügyezik, kibomlanak a levelei, virágzik, áradnak benne a nedvek, zöldell, fénylik, ragyog. És akkor már kit érdekel, hogy ki vetette? Az a fontos, hogy az emberek magukba szívják belőlük a ragyogást.” írja Pálinkós Gyurka repülőgépét várja című meséjében. Merjünk hát sütkérezni Lázár Ervin írásainak fényében, barátsággal, kincsekkel teli erdejében pedig felvértezhetjük magunkat szomorúság ellen. Loholjunk hát tovább a medveforma férfi nyomában, érdemes!
A szerző tanár és irodalomterapeuta – saját oldala:
https://www.facebook.com/lelekoldomnagyemese
Illusztráció: Lázár Ervin nyakában, Sebő László és Lázár Zsigmond ül.
A felvételt Sebő Ferenc készítette