Lengyel Piroska Noémi: Apevák

Mély
kútja
a múltnak
sötét visszhang.
Nem visz előre.

 

Még
fájón
zeng, lelkem
mélyén neved
kopott visszhangja.

 

Hab
fehér
felhőkben
páracseppek
esőt játszanak.

 

A
tacskó
fekete
gombszemével
kérdez: mikor jössz?

 

Az
írók
azt érzik,
mint mi, csak ők
le tudják írni.