Remény
Sötétszürke az ég.
A fák várakoznak
Vészt jósló csendesség.
Vihart hozhat a nap
Lehet, ma zúdul ránk!
Bűnökért lakolva,
meghajlunk a sorsunk
elött mindent bánva.
Mindegy, hogy sepri el,
bősz vihar a bűnünk.
Megtisztult lélekkel,
jobb világba lépünk.
Egymásnak farkasa,
nem leszünk mi többet.
Leszünk jó barátja,
érdemelt örömnek.
*
Nem volt idő
Mélységeket jártam érted.
Sokáig nem volt levegő.
A sejtek magukhoz tértek,
de többre már nem volt idő.
Megidézlek, ha akarlak.
Nekem csak emlékezni kell.
Fájdalmam őriz magának.
Csak álmaimban érlek el.
Őrizlek rejtett zugokban,
magam sem tudom, hogy minek.
Emlékre oly sok szavam van.
Kimondani nem éri meg.
*
Lényegtelenek
Egyszerű mint az ék.
Bújj el önmagadba,
ha nincs más menedék!
Bogáncsként ragadnál.
Szeretni szeretnél.
Vele összebújnál.
Aki szép mesét mond,
te elhiszed mindet,
pedig nem vagy bolond.
Hintázz cérnaszálon,
az is olyan biztos,
mint egy csaló álom.
Szavakból csont torony.
Halál lakik benne.
Elhagyni nem tudom.
Aszalódik minden,
és semmivé válik,
majd minden volt kincsem.