HANGSÚLYOK
Félreérthető szavak,
a vad érzelmekkel;
nagyon sokáig,fájón a
füledben csengenek
féligazságok érdesen
kérges zűrzavarában
a rendedért, azonnal
halk csendre intenek
számolj el kilencig,ahogy
szokták a bölcsek,ha már
úgyis megöregszenek
véget vetve a hang zavarának,
osztják békévé, a még osztható
a súlyos decibeleket
*
BÍRNI KELL
Van amikor elég egy pillanat
ahhoz,hogy összegezz: életet,
tegnapra holnapot, de még a
betervezhetetlent is.. perdöntő
elhatározással summázható
ilyenkor minden perc,óra,nap,
a kiadási oldal,a bevételivel;
mennyi jut ,mid marad: „parádhoz”
ez a szolvenciád, hogy megnyugodj,
lelkiismereteddel köszönő viszonyba
kerülj, még akkor is tett ez,ha fekszel
tehetetlenül..napfényből vett erő
a holnaphoz,minden el nem kezdett,
befejezetlen laphoz,mert summázod,
neked még dolgod van,amihez kell
erő, kitartás,most csak annyi,hogy
magadnak körmöld,jegyezd fel:
Nincs mese,ezt még bírni kell..
Ez most nem a vég, hanem a
bevégezetlen kezdete, akaratos daccal,
hittel,amit még a leggyengébb pillanatod
sem őrölt fel,vitt el; belsőd imamalma,
mely kövekből porszemmé morzsolja
életed elixír – cöliákiáit, ehetőn,nyelhetőn,
fogatlan, emészthetőn..harapós a kedved,
hisz’ lenne mit tenned..egészséges múltad
hajszolod,újra harcolod, de le kell nyelned:
mire telhet, mit, s mire emelhetsz, a
gyökalatti négyzetedre, sirám vegetációd
optimizmusával a végtelenbe.. lombtalan fa
hűse lesz, de még a napod alatt,szemedben
a fénnyel,mely őszöddel is a tiéd marad:
szívod magadba, őssejtjeid receptoraival
az emlékeket; lesz még ezekből kétkezi tett,
amit nem te summázol,mások,jegyzik,javadra
a holnapért, a szétmorzsolt kövekre fel:
Nincs mese, ezt még bírni kell!
*
GRAVITÁCIÓ
vágyaim korhadt fáján
éjt szenderül álmom
ébredek félszeg gyáván
a levéltelen ágon
bátornak hiszem magam
mély, erős, gyökéren
ám rájövök gyenge vagyok
még a szembe szélben
el nem kaphat, kapaszkodok
a lombtalanságba
felnézek az égbe vágyva úgy
zuhanok a sárba
*Első közlés
Kovács Emil Lajos: Templom árnyékában (Bábolna)