„aki nem elégedett azzal, amije van, nem lenne elégedett azzal sem, amire vágyakozik.” (Szókratész)
hagyjatok már a változással,
inkább őrizném azt, ami van,
szorongatott cseppnyi csendben,
magam lennék csak magam
nem akarok már megfelelni,
bevállalni trendi kihívásokat,
biokölest szopogatva mélyre szívni
ismeretlen bölcs diktálta tanításokat
hagyjatok már kicsit: csak úgy lenni,
a Sorsomban körülnézni, s szeretni azt,
a reklámmosoly elvár, s büntet,
s e mű világhoz hozzátapaszt
a változás az bizonytalanság is,
a mozgás azért van, mert ott nem jó,
de nekem a pillanatot őrizni van kedvem,
mint örök idealista megalkuvó
nekem még van dolgom az élményemmel,
a képeit még nem néztem végig,
nem akarok a következőkre gondolni,
megvárnám azt, ami megtörténik
ma korai, holnap már késő,
na és akkor mi van?
nem érzem magam túl jól,
az élet száguldó vonataiban
hagyjatok már a változással,
változik az úgyis, változik minden,
nincs szükség gyorsítósávra
a szerpentinjeimben.
kicsit várj, kérlek,
nem mennék most sehova el,
fekszem az ágyon,
mint egy füstölgő töltényhüvely…
*Első közlés
Gratulálok! Szép és igaz vers. Engem is foglakoztatott a gondolat: „Nem akarok már megfelelni senkinek és nem akarok befogadni senkit.Az emberiség sem érdekel,a szomszéd kutyája jobban..”
„hagyjatok már a változással,
inkább őrizném azt, ami van” – bölcs filozófia. Gratulálok!