hajnali mereng és borongás
néha feltörnek bennem az emlék
néha vonzóbbnak látom a nemlét
hasad a hajnal, szemed az alkony
az egy cigit szívjuk együtt a balkon
sejtés
a partszakad a rettenet
egy arcizom még megremeg
de nincsen semmi más nyoma
és megy de nem tudja hova
mit nem sejtett de tudta jól
mint felbukkani víz alól
és lélegezni fáj nagyon
de élet bárha borzalom
és nincs támasz és fény vakít
hullámzó elme tompa hit
hogy felfeküdni érdemes
hogy megtart ami megsebez
hogy megtart ami elborít
majd alámerülni megint
és újra csak a rettenet
bár sose sose tudni meg
bár megfulladni víz alatt
csak pár hagymázas pillanat
és menni emberek között
fullasztó buszok és tömött
utcák, plázák és terek
bár sose sose tudni meg
de élet bárha borzalom
mert nincs visszaút: már tudom.
Egyensúly
A tiszta ágynemű friss illata,
Hogy kiesett egy újabb tejfoga,
Fekete télben néhány hópehely,
Ahogy kávéban örvénylik a tej.
De mégis nehéz, kint sötét, hideg,
Kabáton átfújó télvégi szelek,
Cipő a lábra, öltözz már gyorsan,
Kávém is kihűl, most vajon hol van.
Elindulunk hát, dereng az ég is.
Tudom, hogy fázol, fázom ám én is.
De nézd a felhőt: micsoda formák!
Vigyázz a lépcsőn. Megtart a korlát.
A versek első közlésként a Litera-Túra Művészeti Magazinban jelentek meg.
Fotó: Bakonyi-Tánczos Vera portréja / A Szerző Facebook-oldaláról
BAKONYI-TÁNCZOS VERA (1979) az ELTE-n végzett amerikanisztika-pszichológia szakon, és szabadúszó fordítóként dolgozik, két gyermek édesanyja. Gimnazista kora óta ír verseket, de csak 2022 óta teszi közzé őket a saját oldalán. Online irodalmi felületeken és kisebb kiadványokban jelent már meg versfordítása, verse és novellája is. Fő témája az ember belső világa és az emberi kapcsolatok árnyalatai, de közéleti kérdések és a mindennapi élet dolgai is megjelennek írásaiban. Saját bevallása szerint még keresi a neki való helyet az íróasztalfiók biztonságos homálya és a nyilvánosság éles fénye közötti térben.
Szerzői oldal: https://www.facebook.com/tanczahoban