Lantay Éva: A hetesen c. versére
I. tétel
betonba önti a várost a hajnali köd
kormos esőt verítékezünk mindannyian
a tömött csuklósbusz összeráz – hová megyünk?
szagunk közös kupacba cementez bennünket
hátul egy testből hortyogás – Jézus leprása
a tömegre ébred – ázott ernyők siratják
senki nem látja őt pária régóta már
szeme ragyog rám néz két kiflim neki adom
pillanatra összeér kezünk – övé meleg
mosolyognak kidobott testéből ajkai
csak nevet egyedül ő nevet a hetesen
mi csak utazunk – ezen az esős reggelen
II. tétel
hajnali köd – mitől ismerős
a busszal zötykölődöm
mint negyven éve nap mint nap
pára és eső – senki nem beszél
kapaszkodunk – hátulról Jézus arca
néz rám vízcseppek rajzolják körül
a test és az arc láthatatlan
felém nyújtja karját megfogom
mosolyog – talán mondana is valamit
de én de mi már nem értjük
ő még nevet – mi már csak sírunk
végtelen eső ver e reggelen
III. tétel
hajnali ködben
a hetes buszon állok
sok éve mindig
pára és eső
Jézus néz rám a vizes
ablakból – nevet
kézen fog engem
nem értem mit mond zaj van
pária vagyok
hétköznap reggel
esős negyven év buszon
ő nevet – csak ő
©Hemm Lilianna alkotása