A nő teste misztikum a férfi számára. Ezernyi jelentése közül a legintimebb, legmeghittebb, leginkább bensőséges része a meztelen bőr. Talán annyira ősi, évszázadokon átívelő tabudöntögetés a takarás nélküli, kivillanó részlet, a feltáruló egész, hogy az velünk született. A férfi aztán elbíbelődik, rácsodálkozik, eljátszik a bőrrel, megérinti, simogatja, kellemes tapintását ujjbegyre lopja, ízleli, hajlatainak árnyalatán legelteti szemét, a tökéletes textúra végtelenjébe mered. És barátok közt is csak felvág a „jó bőrrel”.
Jelképes, a férfi életét végigkísérő tehát, vágyainak tárgya. Nem mindig tökéletes azonban. Fel lehet dobni sminkkel, tetoválásokkal, de el is lehet ezzel csúfítani. Ráncok keletkeznek rajta, hegek, foltok, anyajegyek, bármi. Ez is természetes, egyedivé tudja varázsolni hordozóját, a férfi elfogadja, megszereti, megismeri és magáénak tudja ezeket – természetesen a nő minden és mindenkori tiltakozása ellenére. Minden hiba, vagy annak tartott eltérés a nőnek trauma, könyörtelen időjelző, valami rossz emléke, vagy nagyon utált születési rendellenesség, hovatovább elviselhetetlen bélyeg. A férfi pedig csóválja a fejét, és nem érti, mi a baj azzal az általa imádott szexepillel? Mondjuk, ha csak teheti, bele is harap, bizonyításképpen, dettó ösztön-vezérelt birtokjelként. Így működünk.
A férfit nem érdekli a sajátja, de a nő bőre lenyűgözi. Utálja, ha a nő túlzásba viszi az ápolását, viszont egyedüli haszonélvezője a végeredménynek, és imádja – titokban, ki nem mondaná. Ugyanitt piros foltok és karmolások tekintetében árulkodó jeleket keres, a bűn és szenvedély nyomait. Nincs bocsánat, ha talál. Újakat oszt, és a szíven keletkező hegekről nyavalyog. A test, a fegyverként alkalmazott külsőségeivel, bársonyos burkával uralja a világot. Tudjuk, hogy a lélek, a belső értékek is fontosak, mégis a csomagolás isteni marketingje viszi be az első ütést. Így jártatok.
Ezek a felütések csupán egyféle rációba helyezik az örök kapcsolatot. Ám, mélyebbre kutatva az emlékekben, a gyermek szemében felbukkan anyja hátán a melltartó kapcsának mély nyoma, amit a sok munka vésett a bőrbe. Jellegzetes vonalak, meggyűrt pántok csavart ösvényei, sokáig ott maradó vésetek árnyalják a jelentést. A nő törékeny, finom, és érzékeny. Minden meglátszik rajta, amilyen finom rezgések uralják belül, olyan erős árkok rendeződnek bőrére, ha értünk hoz áldozatot. Ezért a férfi dolga, hogy érzékelje és értékelje a jeleket, áldozzon sok időt a gyógyításukra, simítsa ki az ideiglenes ráncokat. És szeresse a megmaradókat. Áldozatot hoz értünk a szépség, nyomokat hagy magán önként. Értékeljük, szeressük! Mert értünk történik, végül nekünk a legjobb.
Illusztráció: Pinterest