Valahol felreped egy gubó,
s azután minden régi érvénytelen:
megakadok ezerszer ismételt dolgaimban,
eltévedek unásig járt tájakon,
a betanult rend folyton alakot vált,
és tenni nincs mit ellene.
Aztán szárny feszül,
csillanó pora az arcomra hull,
kétségbeejtő ünnep ez, teljes átalakulás:
megismersz, mondd?,
most először vagyok az,
aki már veled tud csak élni.
©Schild Tamás fotográfiája