On:
In: Szépirodalom, Vers

Aranyló, őszi fák Apám szerelmei – illatos, őszi fák, vigyázzátok csendben aranyló álmát! Legyetek büszkék, ahogyan ő is hódolattal volt az erdők felé, amíg el nem hívta az ég a végső úton, a fény felé. Állok az emlékek között hosszan, jó ez a békesség, őszi fák! Könnyezve nézek a tompulóTovább…

On:
In: Festészet, Művészet

KOVÁCS EMIL LAJOS (Szatmárnémeti, 1967. július 4.) erdélyi magyar festőművész, a Litera-Túra Művészeti Magazin rovatvezető szerkesztője. Szatmárnémetiben végzett a Művészeti Iskolában, 1985-ben festészeti szakon, tanára Paul Liviu volt. Kerülő utak, de a képzőművészethez közel álló munkahelyek után, már családdal a háta mögött, 2011-ben a Nagybányai Képzőművészeti Főiskola abszolvense. Tanárai: Nicolae Suciu,Tovább…

On:
In: Ifjú tehetség

Háy Jánosnak, az Őszi líra c. költeménye alapján   Szerzette egy balek, aki sosem tanulta meg a dolgok lényegi részét kiemelni, és mondandóját rövidre fogni, ezt bizonyítandó e barokkoson hosszú mondatot írta eme szerény alkotás alcímének. Első szócikk Autumnus: magyarosan „ősz”, a nyár és a tél közötti évszak, hónapjai aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Itt az idő, Uram, nagy volt a nyár, Szeptemberi reggel, fogj glóriádba, Azt mondod: Ősz. Az első őszi fák, Izzik a galagonya ruhája. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Füstösek, furcsák, búsak, bíborak, Holt idők sírján hervadt koszorúk, Minden csak jelenés; minden az ég alatt. Ó hány szeptembert értemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Toronyból Világok. Egy fellobbanó ablak mögött. Szerteszét a kusza tetők alatt. Távolabb, a szőlők közti házban, s hiába hasít rést közéjük az óra soha meg nem szokható ütése, beforr megint. Él tovább a város, hordozza tetőin az őszi ég terhét, falaiban a századokat, s az utcán ezt a szívszorító percet,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

(Álom a diófa alatt…) Koronád rozsdásra kócolja a szél, Dédelgeted zöld burokban kincseid. A hosszúlábú október búcsút int, Nyár csókjából hajszálamon maradt még. Az este gyémántport hint fejed fölé, Felhőpaplant húzott magára a hold. Árnyékod némán egy kiskutyát karol, Csend ölében pihen, velünk lesz örökké. Tegnapok mosolya mára megfakult, AzTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ezen az őszi dombon, a harmatcsepptől csillogó füvön, alig néhány lépésnyire Hölderlin kék fenyőitől, melyek egymásnak nemcsak ismeretlenek, de egyek is a föld alatt, kráternyi nap- sugárban, ebben a juhar- falombnyi csöndben, e csillagágon ingó serpenyőn, mely mégis mozdulatlan földdudor és három szárnyait nyitogató pillangó közül kidomborodik, ahol az alsóTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Kora délután van csak még, de lámpát kellett gyújtanom, hogy olvasni, és verset írni lássak. Ez a legmélyebb pontja az évnek, sötét, kedélytelen, úgy érzem, sosem lesz vége már ennek a reménytelenségnek. A szemközti házban is ég néhány kislámpa, pedig csak fél három van még. A lámpák fénye jelzi mostTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Nézd, itt felettünk a lombokon az ősz festi át a színeket, ujja megérinti homlokom, s a nyár távolodva integet. Lomb kereng, ökörnyál ellebeg, a dél még meleg, de az este enyhe egyre fogy, s dideregve keresve kardigánt, kabátot, járunk kint, hogy az éji világot, lássuk, az éjszakai eget, hol azTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Kint, a kerti padon bámul rám az este, árnyékait földre dobva, hűlni kezd a teste. Morcos félhomály ül cserfes színek helyén, vad szél pihét borzol ijedt madár begyén. Itt az ősz, ne tagadd, ránk zúdul egészen, s mi nyílni már elkésett, hát tűri, hogy enyésszen. Kint, a kerti padon, bokor-csönddéTovább…