Apám szerelmei – illatos, őszi fák, vigyázzátok csendben aranyló álmát! Legyetek büszkék, ahogyan ő is hódolattal volt az erdők felé, amíg el nem hívta az ég a végső úton, a fény felé. Állok az emlékek között hosszan, jó ez a békesség, őszi fák! Könnyezve nézek a tompuló fénybe, csókot lehelekTovább…
az őszből letört egy ág hogy ennyi a világ két fehér kutya ugatásba temette a puffanást valami fönnakadt a levélszitán és a levegőt szűrte meg ez az aranyszínű áramlás még visszafordultak a gazdák vagy a november nyomásának engedett a póráz két fehér kutya szimatolt a lábamnál mintha előre érezné aTovább…
átírom a halhatatlanságba ezt a kertet ahol mézszínű lombnyoszolyán részeg méhek hevernek és titkos találkák után reggelig remeg a kokárdavirág sziromajka rózsák elkésett bimbói gyors csókcsatákba fúlnak irigykedve berreg fölöttük a szitakötő-idő átírom a halhatatlanságba ezt a japán pillangóvirágot mert megszerette a magyar földet hálából minden éjjel átváltoztatja rózsaszínű szirmaitTovább…
„Nézd, én úgy szeretnék élni mint a fák Ők úgy maradnak állva Ahogy éltek s éltem” (Révész Sándor)* Akár a fák voltaképpen mindegy hogy Isten miért és hogyan teremtette a fákat a lényeg hogy tanuljunk tőlük fölfelé élni és olyan erősen tartani magunk a célig ahogy a fák állnak; egyenesTovább…
Jó lenne holnap Mint ha kétfelől szél kísérne. Nagy ablakok. Függöny fehérje. Mézgás törzsű meggyfák vacognak. Édes világ, jó lenne holnap – Jó lenne holnap. Mai házam sáros kövét már fölsikáltam, kezem túlzásait fölírják tört cserepekre lejtős utcák. Jobbra nézek vagy balra nézek: java-zöld fogy és java-élet, felhőző lányhaj, szelídTovább…