Jó lenne holnap
Mint ha kétfelől szél kísérne.
Nagy ablakok. Függöny fehérje.
Mézgás törzsű meggyfák vacognak.
Édes világ, jó lenne holnap –
Jó lenne holnap. Mai házam
sáros kövét már fölsikáltam,
kezem túlzásait fölírják
tört cserepekre lejtős utcák.
Jobbra nézek vagy balra nézek:
java-zöld fogy és java-élet,
felhőző lányhaj, szelíd ólom
s halászó szemek a folyókon.
Egy égboltnyi madár rikoltoz
e seprő fényből kiforrt korhoz.
Dunányi hal tátogja: szép kor
s hegedűm is rá bugyborékol.
Világ! Világ! – Leveles számon
szamárka hangon ordikálom.
Milyen folyó? Milyen madárhad
tart bennem veszni – óceánnak?
Míg a tavaszt piacra hordják:
jó lenne holnap – ugye ország
s Európa – ide születtem
gyöngült vállal, vállatlan ingben
se jobbra, se balra nem nézve – –
mint ha fegyveres szél kísérne.
*
Hét őszi mondat
Hajszálon múlunk. Nyers vizek.
Ősz van. Este. Szuronyvilágos.
Romlott bálványok. Beton Húsvét-sziget
körül elsötétítő kezem szálldos.
*Forrás: Jelenkor – 1982. január