Háy Jánosnak, az Őszi líra c. költeménye alapján
Szerzette egy balek, aki sosem tanulta meg a dolgok lényegi részét kiemelni, és mondandóját rövidre fogni, ezt bizonyítandó e barokkoson hosszú mondatot írta eme szerény alkotás alcímének.
Első szócikk
Autumnus: magyarosan „ősz”, a nyár és a tél közötti évszak, hónapjai a szeptember, október, november. A naptári év azon évszaka, mikor a férfiember egy igazán különös hóbortja merészkedik elő: érezvén a változást a levegőben, a homo hungaricus hím egyede ellenállhatatlan késztetést érez, hogy asszisztáljon Természetanya munkájához: láncfűrészt, fűkaszát ragad, s mindent legyalul, ami a földből kiáll „Ez majd jól lángot fog a kerékgumi mellett” jeligével a szívén.
Bizonyos szociológiai jelenségek, úgynevezett „őszi hagyományok” is remekül keretbe foglalják az évszakot. Az említett gumiégetés, habár hivatalosan tiltja a törvény, mégis kedvelt őszi tevékenység, mely évről-évre jelzi a szezon újbóli eljöttét. Ily időtöltés továbbá a magas gázszámla miatti átkozódás „Megint lefagy majd a tökünk is” szókkal, illetve a tatai vadludak megnyugtató énekének hallgatása (miután kikapcsoltuk a láncfűrészt).
Az ősz a költészetben is kifejezetten fontos időszak, már az antik kor óta. Ahogy a poéta agyában felréved a nesztelenül hulló levelek képe, rögtön elmúlásról, öregedésről, ráncosodásról, reumáról, őszi erdőn hamvadó parázsról kezd írni, bíbor és bronz és arany betűkkel, oly beleéléssel az elmúlásba, hogy már-már azt képzeli, az Ősz súgott neki valamit, de hogy mit, azt már elfelejtette, mert megőszült a sok őszről való elmélkedésben.
Második szócikk
Lírai én: a lírai művekben megszólaló jelképes egyén, aki még véletlenül sem kedveli a „Mire gondolt a költő” kérdést (de komolyan, ezt feltenni olyan, mint ébresztgetni a háromnapos halottat). A görög mitológiában Euterpé a múzsája ennek a szerencsés flótásnak. Illetve, csak akkor mondható szerencsésnek, ha még fiatal lírai énről beszélünk, ugyanis a szebb korú lírai én, bizonyos források szerint, kevésbé hajlamos oly mértékben élvezni a Múzsa társaságát, mint zsengébb társa. Ennek egyéb részleteiről lexikonunk nem közöl információt, de melegen ajánljuk a Tudás fája sorozatot és a Homéroszi himnuszok című nagyszerű gyűjteményt az olthatatlan tudásszomját csillapítani vágyó nagyérdeműnek.
Felmerülhet a kérdés, hogy ha létezik lírai én, akkor létezik lírai te, lírai ő stb. is? Nem, ilyen fogalmakról nem szól semmilyen feljegyzés, és inkább nem is folytatjuk tovább ezt a fantáziátlan poént, mert szinte előre érezzük, ahogy gyilkos tekintetek dzsidásként nyársalják fel a mű felolvasóját, hogy hallgasson már el. Szólunk helyette inkább azokhoz, akiknek esetleg volt már szerencséjük egy valódi lexikont, például a Pallast, a kezükben tartani. Ők bizonyára már megjegyezték magukban, hogy „hát ez sem éppen a tipikus tudományos hangvétel”. Nos, nekik csak annyit szeretnénk mondani: ez történik, mikor egy lírai ént alkalmaz az ember.
Harmadik szócikk
Strand: fürdőhely, a nyári évszakban kedvelt célpont a kikapcsolódásra. A mediterrán éghajlaton az év szinte bármely napján bátran igénybe vehető, ám hazánk kontinentális klímája miatt nem ajánlott a nyári szezont leszámítva, főleg nem ősszel, mert az ember még olyan esetleges kellemetlenségekbe ütközik, mint a biztonságosan vízbe vezető lépcső hiánya (intő jel a strandolás jövő júniusra hagyására), s ennek következtében az orra bukás a kövekről.
Mint ahogyan az első szócikkben tárgyalt „ősz” fogalom esetében, a „strand” is bír nem egy jellegzetességgel, mely alapján meghatározható. Ilyen például a büfések armadája, közülük is kiemelkedően a friss, forró csemege főtt kukoricát ordítva kínálók, a rablásgátló törölközők tengere, a naptej illat, a hűtőtáskák Omahát megszégyenítő akadálypályája, no és persze a sima víztükör, melyen megcsillan a napnak ragyogó fénye… hogy aztán ez a festői kép megszűnjön, mondhatni alábukjon, mert az óvatlan lírai én egy gödörbe lépett, amit valamely komisz kisgyerek ásott néhány perccel azelőtt. Persze, a profán szavak e helyzetben elkerülhetetlenek, s a strandi légkör szintúgy elengedhetetlen részét képezik, lexikonunk nem közli ezeket pontos részleteikben, helyette inkább egy értékelő és létösszegző idézettel zárjuk e rövid ismeretterjesztő anyagot:
”…olyan, mint az albán GDP – innen van még hova fejlődni.”