(Gondolatok egy íróról, aki elsősorban ember, aki mer hibázni, és nem sírni felette, hogy Úristen, most mi lesz.) A Kelet és Nyugat közti eszmecsere első, széles körben népszerűvé vált képviselője kétségtelenül a kínai Lin Jü-tang volt. Attól kezdve, hogy 1935-ben a Mi kínaiak című könyvével felkerült a New York TimesTovább…

Ha tud adni olyan vizet, amitől sosem leszek többé szomjas, akkor ide vele! Nem ismerem a pasast, sose láttam még a kútnál, de ilyen ajánlatot ki utasítana vissza a rekkenő hőségben, amikor minden köntös facsaró víz rajtunk, amikor naponta kell botorkálni a kútra dögnehéz korsókkal, s mire felhúzod a vedret,Tovább…

Ha behunyom a szemem, akkor látom… Látom Anyát, ahogy a klinika ablakából integet. Hallom, ahogy Apa azt súgja, – nézd csak ott van… és… Ő… Emlékszem Anya halványkék köntösére, azokkal a steppelt apró kis párnákkal. Anya! Akkor ott, alig két éves vagyok, bámész, kis emberpalánta. A húgom akkor született, ezTovább…

Ötven fölött nem könnyű levetkőzni. Páncélozott tanknak látszol ruha nélkül is. Kis karbantartással, odafigyeléssel hadakozhatsz még húsz-harminc évig. De táncolni szeretek, nem hadakozni. Fel! Fel! Fel! Kiabáljuk a zenére a lányommal Szikrázunk, ugrálunk a nappaliban. A szomszédok? Ők visítanak. Másnap kinevetnek a lépcsőházban. A Boróka lépcső és a Gesztenyés útTovább…

Ha van hazám, akkor az a szavak közötti csend, a mondatok közötti hallgatás. Ha van hazám, akkor az a fehér fal, az üres képernyő, a fehér papír. Ha van hazám, akkor az az összegyűrt térkép, a kettétépett fénykép, az elégetett napló. Ha van hazám, akkor az a megsemmisített múlt, aTovább…

az öregasszony akkor csúnya, ha sírós legyen bármilyen nyűgje, sose nyavalyogjon a lány, ha nyafka, utálatos ha dolgos, befogják cselédnek ha vad, betörik ha szelíd, engedik, vigye a szél messze a nő, ha érett többet ér a férfinál ha erős, megölik ha lágy, falra kenik vagy kenyérre s megeszik aTovább…

Miklya Zsoltnak  Sötét üvegen kaparászik: nyomul, követel. Mindjárt éjfél. Kóbor lélek, síró kísértet – vagy csak a fenyő. Tőle féltél? Nem és igen. A nagy sötétség határán csak a vékony ablak. Angyal vagy szörny – ha tudna, jönne. De nem engeded. Így magad vagy. Fekete toll. Papír előtt ülsz. FehérrelTovább…

Ha a költő olyan szerencsés, hogy, mint mostanság, megöregszik, álltó nap vizslatja a testit: hol, mi szúr, ijedezve szemléz, s rögtön verset babrál bajáról, nem a köznek, csak unt magának, elfojtva a közlési vágyat, nyűgével morgolódva rámol. Készülve rakosgatja bugyrát, ne legyen gond, ha jön a mentő, de ha késik,Tovább…

Későn ébredtem, lassan elérem életem delét; felét megittam s átaludtam a másik felét. A maradékkal sem szolgálom a pénz istenét, csodálva kutatom a szellem titkos műhelyét. Bár a tanítás naponta fullad közönybe, köztünk jár, de nem engedjük körünkbe. Nyári ég csillagának ihatnánk langy tejét, de csak azt látom, hogy hízikTovább…

Ha nő volnál, szerelmes lennék beléd. Fűnek-fának mutogatnám a fényképed: látjátok ezt a fekvést, látjátok ezeket a homlokzatokat? És milyen fiatalos, kétszáz évet simán letagadhatna a korából. Ha nő volnál, nyári estéken a Király utcában boroznánk, és ahogy elmerülnék a szemedbe, csak dadogni tudnék: de jó itt… de jó veled…Tovább…