Ha azért nem megyek be a belső szobába, mert attól tartok, ott terpeszkedik unalom-Isten, aki mindig ugyanaz, ma és örökké, akivel minden perc végtelennek tűnik, alig várom hogy felpattanhassak, és végre hasznosan szorgoskodjak a világban, nos… Nos akkor akkor fognom kell egy lapátot, és szépen eldobálni az útból azt aTovább…
„Mikor mindenki a másik zsigereiben vájkál, szenvedélyes szeretettel vagy eszelős gyűlölettel: te maradj udvarias.” (Márai Sándor) Az udvariasságról Az emberek általában megsértődnek, ha túlságosan udvariasak vagyunk velük szemben. Az európai és amerikai emberekről beszélek. Csak a kínaiak tudják elviselni a föltétlen, a maradéktalan, a végzetes udvariasságot, mely már átitatta testükTovább…
„Belenyugszik a feltevésbe, hogy aki az állatot szereti, rossz ember nem lehet; de ugyanakkor él a gyanúperrel, hogy nincs olcsóbb és kényelmesebb, mint állatot szeretni ember helyett.” (Márai Sándor) Az állatokról Ne szégyelld te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van lelkedhez, mint aTovább…
Hárman vagyunk, ugyebár. Anya, apa, én. Ahogy kell. Bár én még nem vagyok még teljesen befejezve. Mint valami időzített bomba. Vagy beteg macska. Ha elcsatangolnék, szégyent hozok a szüleimre. Bár nem csatangolok túl sokat: ülök a kisszobában, zenét hallgatok, megcsinálom a leckét, vagy kimegyek, és anyával bámulom a sorozatokat. NéhaTovább…
„Ő mindig várta a világot. S egy napon, mikor úgy érezte, a világ nem siet hozzá, elindult feléje…” (Márai Sándor) Béke Ithakában (részlet) Első ének – Pénelopé Viselt dolgainkról, családunk történetéről, sajnos túl sok szó esett már a világban. Utolsó időben többször felkértek, mondjam el az igazat és írjamTovább…
Ha a költő olyan szerencsés, hogy, mint mostanság, megöregszik, álltó nap vizslatja a testit: hol, mi szúr, ijedezve szemléz, s rögtön verset babrál bajáról, nem a köznek, csak unt magának, elfojtva a közlési vágyat, nyűgével morgolódva rámol. Készülve rakosgatja bugyrát, ne legyen gond, ha jön a mentő, de ha késik,Tovább…
„A politikában az emberek mindig az ámítás és az önámítás együgyű áldozatai voltak és azok is maradnak.” (Márai Sándor) A teljes napló 1943–1944 (részletek) „Márciusi hó. Ötödik éve nem jártam külföldön. Ötödik éve mindig ugyanazok az emberek, ugyanaz a néhány utca, ugyanaz a sors, kellék, díszlet. S lehet, hogy évekTovább…
„Köszönet a nőknek, köszönet.” (Márai Sándor) A nőkről általában „Köszönet a nőknek. Köszönet neked, aki megszültél. És neked, aki a feleségem voltál. És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, mikor a haláltól féltem. Köszönet neked,Tovább…
Ha én kutya volnék pontosan olyan lennék, ha tehetném azonnal lelépnék, s erre-arra, végtelenbe tipliznék. Menekülnék étekadó börtönömből, kivetkeznék vissza-visszarántó szolgabőrből, s minden ismeretlen mozdulatra, szordínóban vakkantanék. Szelíd ragadozó lennék, gügyögésre nyájasan vicsorítanék, jobbra-balra farkat riszálnék, midőn megadó alázattal hazaosonnék. A kapu előtt bűnbánón vonyítanék, hiszen megjöttem, ez a bizonyíték,Tovább…
„Igen, egy napon eljön az igazság megismerése: s ez annyi, mint az öregség és a halál. De akkor ez sem fáj már.” (A gyertyák csonkig égnek – részletek) „Nem igaz, hogy a végzet vakon lép életünkbe, nem. A végzet az ajtón át lép be, melyet mi tártunk fel, s magunkTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.