Ha tud adni olyan vizet, amitől sosem
leszek többé szomjas, akkor ide vele!
Nem ismerem a pasast,
sose láttam még a kútnál,
de ilyen ajánlatot ki utasítana vissza
a rekkenő hőségben, amikor minden köntös
facsaró víz rajtunk, amikor naponta kell
botorkálni a kútra dögnehéz korsókkal,
s mire felhúzod a vedret, még a maradék
víz is távozik a pórusaidon,
ha ez lehetséges egyáltalán,
tenyered sajog, bedagad, kisebesedik?
Ki ne választaná ehelyett
az örök életre szökellő vízforrást,
bármit is jelentsen ez?
Illetve értem is meg nem is,
mert már a szavakból is kicsap
az előre elkészített hűvösség,
amely ingyen vár rám valahol
a lélek mélyében, hogy felfrissítse
sajgó sebzettségeimet,
régóta elmérgesedett belső bajaimat,
melyeket egyszerű kútvíz nem orvosol.
Adj nekem abból a vízből,
Uram, hogy ne szomjazzak többé!
Teljes lényemmel tapadó
szomjúság vagyok.
Akár a hajó oldalán a kagylók,
vagy kútgyűrű kövén a meztelencsigák,
úgy tapadok a reménység falán.
Mostantól máshogy lesz?
Mostantól nem szomjúságtól szomjúságig
tántorgok a szikes lelkemmel,
nem szerelemtől szerelemig,
nem embertől emberig,
hátha valaki megszán, megtűr,
odaenged az itatóhoz?
Jó, hogy zavaros a vize,
de legalább valami.
Emberi víz olthat-e isteni szomjat?
Mostantól megköszönni minden korty vizet.
Minden korty kegyelmet.
Ebben a hálaadásban élni.
Ebben a szüntelen bemerítkezésben.
Van-e anyag, amely aprólékosabban
körülölel, mint a Jordán vize?
Megmaradni benne mindenestül…
Úgy járni a világban,
mintha egy vízburok
venne körbe folyamatosan.
Élő vízbuborék.
Azon keresztül látni mindent,
tudni, egész világ az én ajándékom,
ha nem csak kifacsarni,
aztán eldobni akarom,
hanem próbálok áldássá válni benne.
Folyóiratunk szeretettel köszönti a rövidesen 50. születésnapját ünneplő Lackfi Jánost, Isten éltesse!
További élővíz-adagok – Lackfi János: #jóéjtpuszi https://www.harmat.hu/uzlet/joejtpuszi/
©Szendiszűcs István alkotása