Elfogy az ember In memoriam Esterházy Péter Töredéknek lenni maga az élet. Úgy gondol rá, ahogy a fű hintázik a szélben. Itt semmi se mozdul. Nevek, arcok törlődnek, vezeklő szürkében a táj. Fekete tollú, fehér madár röptét fi gyeli egyre, mennydörgésből, villámokból, állatok járásából jósol. Feszültségeit nem földeli el azTovább…
Fogadalom Nem esküszöl sem az égre, sem a földre, sem Jeruzsálemre, sem a saját fejedre. és nem teszel fogadalmat semmi nagy dologra, Ehelyett azt mondod: ígéret helyett mindenben elég a néma szándék Mondd, hová vezet ez? Szárnyas ember Egy szárnyas embert látok a tetőn, szembogara szép s négyszögletes –Tovább…
A külvilágra téli köd ereszkedik, a lélekre várakozás. Jön az Úr. Mindenütt köd van, mindenünnen érkezhet. Egyszerre közelít mindenfelől, mint egy kozmikus monszun, s a misztérium ködébe burkolózva hozza a Lélek esőjét. Egyszerre jön és minden egyes emberhez. Nem biztos, hogy harang jelzi. Nem biztos, hogy a karácsony ünnepi külsőségei.Tovább…
Anyám zokogva lép be, taknya, nyála egybefolyik. Arca puffadt, szeme vörös a sírástól. Hogy megvénült! A vinnyogó tehén. Tiszta ránc. Rám se néz! Furcsa, régen mindig látott. A köpenyes – ez új lehet, nem ismerem – sajnálkozó pofával kíséri a vajszínű csempékkel burkolt helyiség közepére, ahol egy rozsdamentes fémasztal állTovább…
Mindenki a maga sírját ássa. A veréb lehullik az út porába, a dongó bennragad a lépesmézben, elpusztul a kérész a rajzás szépségében. Sánta kutyát hajszol egy koldus, kéregető asszony a földre borulva koldul, beton közé ültetett fa, száraz a levele, tömeg az utcákon, nincsen lelke. Kiürült világ, a sírját ássa,Tovább…
Az ember lerogy vagy leül, fölkínálkozik az alkalomnak. Erre valami beleköltözik, mintegy jeladásra, vagy belülről támad? Máris folytatódik. De csak a környezet mondható el, a szék, a tükrök, szemben a gépezet, átellenben már merev díszlet a lomb, megfeszül, egyszer majd kiszúrja a szemet, másszor a távolságba olvad, s hirtelen dühötTovább…
Az összes hullám ami végighaladt az ébredni készülő utcák falai között, elviselhetetlen erejű fénnyel szikrázott a belvárosi házak ablakain. A buszmegállóban szatyrokat támasztott valaki a pad mellé, épp leértek lábai a rácsos ülőkék alatt hömpölygő sajtsárga napfolyamba. Csak utcaszínű öltözéke, a vastag kabát, kitaposott bakancs és egy piszkos usanka utaltTovább…
Ó, hogy ágáltunk tizenévesen: olyanok ne legyünk, vérmesen védtük vélt vagy valós egyéniségünk sarkait, és jaj volt annak, ki az éles sarokhoz ért. S hajnalig dübögtünk, volt, ki zenére, volt, aki belső muzsikára, de mind akkor vettük a legerősebb életérzést vállra. És izzó, világmegváltó tervek özöne mint avartalan ősz, nemTovább…
Egy írónak a felolvasóestje előtt akadnak furcsa álmai. Én például egyszer azt álmodtam, hogy egyik este a belvárosban sétáltam, amikor egy kapualjból elém ugrott egy nagydarab, kopasz fickó és azt mondta: – Hé, te! – Jó estét – mondtam udvariasan, mert nem akartam tegeződni vele. – Semmi jó estét, értve?!Tovább…
verses álom hajnalban arra ébredtem hogy hangosan nevetek három fehér medve volt a színen egy nagy és két kicsi nyers húst adtam nekik a kicsiknek nagy húsos csontot a nagynak egy pici falatot a kölykök ügyesen ettek majdnem kecsesen mind a ketten a hátsó lábukon ültek a nagy négy lábonTovább…