Létezik A mi vidékünkről eltűntek a költők, mint a ritka énekesmadarak. Sokan azt mondják, az ember csak beszélő állat, s ilyen sorsot is érdemel. De mindez csak hazugság. Létezik és nem szégyellni való az önvádló én, mely által bárki tökéletesedhet, elérhető – és nem csak a mesékben – a megbékéltTovább…
Kora hajnal volt. Munkába menet útba ejtettem a kis város szupermarkettét és ezt a szívmelengető történetet ott adta nekem a sors grátiszba. Töprengve róttam utam a polcóriások között, azon gondolkodva, mit kellene ma enni. Amolyan kényszer étkezés, otthon nem gondoskodtam magamról, ez a lehetőség maradt. Az idő szűkös a válogatáshoz.Tovább…
Ki volna az, ki volna az az ütődött, aki szavakban a gyűlölet mellé állna? Szavakban mindannyian a szeretetet hirdetjük. Ki volna az, ki volna az az ütődött, aki a háború mellé állna? Aki a gyilkolás mellé állna? A halál mellé? Szavakban mindannyian a békét hirdetjük. Mégsincs béke, mégsem a szeretetTovább…
az úgy van, hogy eltelik ennyi vagy annyi idő, aztán az ember egyszerűen megunja az életét, fogai kihullnak, hajában nyáron is őszelő, és valami furcsa szomorúság lepi el két szemét. ül a kertkapuban, térdén kockás takaró, vén ebe néha megnyalja lecsüngő kezét, mosolyában a vándorlás vágya az útravaló, így utoljáraTovább…