Látomás
Meddig jut ez a realitás, ahol öblösödik ott gyűlnek a látomások képei,
fájdalomnedveivel a valóság perceibe vájt barlang falán beszivárog,
otthonossá lakta az ajtónyitogatás a sok nappal, néha éjszakák,
a látomás képe alatt egy lágyság, mindig ugyanúgy hálózza
körbe, akár főzés közben, aztán letörli a port a
barlang faláról, már nem látomás, létezés,
ébredésnél érzi a fal túlsó oldaláról
lélegzik azon a fotón is
és mosolyog végre.
hideg karácsony
amerre jársz nem virágszirmokat hintek lábad elé
nem is csillogó papírba rejtett szaloncukrokat a fáról
vastag fonálból vagy gyapjúból szőtt kádkilépőket
kopott falikárpitból maradt képet mindent mit találok
rakosgatom lábad alá amerre jársz
elvásott gyapjú szőnyeg darabkákat kinőtt
régi gyerektakarókat a magam kötötte vastag sálat
némán teszem lábad alá hogy meg ne fázz
mert hideg a karácsony
©Kalmár Gyöngy: Lost connection