On:
In: Szépirodalom, Vers

ami maradt eljár az utca végéig kerekes székébe kapaszkodva ott mindig balra néz majd jobbra fordítja fejét mintha még autót vezetne és legfontosabb a biztonsága lenne a kitáruló égen a felhők színe sodródásuk halk nesze mit autók kerekeinek surlódása kelt karnyújtásnyira tőle   a puszta az a naiv hit azTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

az a naiv hit az a görcsös igyekezet hogy a sápadt kirepedezett fehér sóvirágokkal borított üres látóhatáron túl van út mi hazáig vezet lábam előtt itt-ott zöldülő remény homokba rejtett kavicshorzsolás végtelen szülte délibáb remeg a Nap tenyerén boszorkány kóchaját görgetve röpíti a szél rőt színű fű között apró gyíkmoccanásTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Amerre jársz nem virágszirmokat hintek lábad elé, nem is csillogó papírba rejtett szaloncukrokat a fáról, vastag fonálból vagy gyapjúból szőtt kádkilépőket, kopott falikárpitból maradt képet, mindent mit találok, amerre jársz rakosgatom lábad alá az elvásott gyapjú szőnyeg darabkáit, a kinőtt régi gyerektakarókat, a magam kötötte vastag sálat, némán teszem lábadTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Magányos, mohó szemmel lesem a szót, fák koronája, kopott kémények, királyi trón, csillanó vizek felett, holló csőrében érkezőket. De karcolnak, orvul húsba rágnak. Prédára lesve kínálnak édesgyökeret, susogó lombot, hercig kiskutyákat menedéknek. Hírfolyamon úszva, profilom bőrébe belebújva, átváltozó bűvészként a cilinderből hopp, előrántanak nyulat s én főzhetem paprikásnak vagy lenyelhetemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Eredeti állapot Összegömbölyödve alakulnak ki a szervek, a végtagok az anyaméhben, a gerinc íve felhúzott íj, hogy majd természetes vonalát követve kiegyenesedjen. Olykor a földi úton megrettenve, menedéket keres testének, lelkének, vágyik vissza biztonságba, hogy a legkisebb felületen érintkezzen a világgal belegömbölyödik újra önmagába. Aztán a hamvasztó kemencében még egyTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Úri dolga van annak Úri dolga van annak, ki készen kapja önmagát, táncolhat asztalközépen, lobogtathatja haját. Nem kell lemerülni, tervrajzokkal bíbelődni, műszereket kalibrálni ki és be és át, egyeztetni tükörképpel, ilyen-olyan véleménnyel, elvetni és elfogadni s ha a mutató beáll, a déli szélesség nyugati hosszúság megegyezik, csavarokat rögzíteni, sátrat felállítaniTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

a puszta az a naiv hit az a görcsös igyekezet hogy a sápadt kirepedezett fehér sóvirágokkal borított üres látóhatáron túl van út mi hazáig vezet lábam előtt itt-ott zöldülő remény homokba rejtett kavicshorzsolás végtelen szülte délibáb remeg a Nap tenyerén boszorkány kóchaját görgetve röpíti a szél rőt színű fű közöttTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Gyerekként az arculcsapások, minden bántások nyomán fakadnak fekete gyöngyökbe zárt fájdalmak, keringenek az idegpályákon láthatatlan, és a hallgatás sodorja tovább. Míg egyszer megnyílik a szó és már tudja, nem azt gyűlöli, aki bántotta, hanem azt, aki nem védte meg. Azóta ismeri a magányt.       ©Petőcz András – KassákTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

eljár az utca végéig kerekes székébe kapaszkodva ott mindig balra néz majd jobbra fordítja fejét mintha még autót vezetne és legfontosabb a biztonsága lenne a kitáruló égen a felhők színe sodródásuk halk nesze mit autók kerekeinek súrlódása kelt karnyújtásnyira tőle   ©Kovács Emil Lajos – Csak csütörtök (Szatmárnémeti)Tovább…