75. LAPSZÁM – TÉL
A 75. TÉLI lapszámot – a megszokott 5 helyett 6 oldalon – kivételesen Szerzőink portréfotói díszítik. Borítókép: Kiefer Béla pécsi fotóművész felvétele – Mindenki karácsonyfája, Pécs Tartalomjegyzék: Szabó T. Anna: Otthon Dragomán György: Arra ébredek Nádasdy Ádám versei Baranyi Ferenc versei Terék Anna: Hazafelé Parti Nagy Lajos: Angyal ésTovább…
Szabó T. Anna: Az otthon
Az otthon az, ahol besüt a nap, szép tiszta fal és langyos bútorok, az ablakon túl ágak hajlanak, ahol a zene fényesen forog. Az otthon: ahol dolgozni lehet, ahol írás és gyermek születik, hol tea fő, és a kenyér meleg, és álmodni és ébredni segít. Az otthon az, hol könyvTovább…
Dragomán György: Arra ébredek
Arra ébredek, hogy valaki rázza a vállamat, azt mondja közben többször egymás után, hogy boldog újévet Sárikám, fel kell most már szépen kelni, fel kell kelni és fel kell öltözni, sietni kell, mert nincs már sok idő hátra. Zúg a fejem és szédülök is, nem is tudom, hogy hol vagyok,Tovább…
Nádasdy Ádám versei
Télen a fák közt Vágytam a nyárra, aztán a nyár nem hozott szabadságot. Vicsorgó vérszomj és csöppnyi bosszú ketrece volt. Kivergődtem belőle, azt hittem: felhőkig ugrom közben. De csak a nyár múlt el, otthon sirattam. Tompán nyomult a tél belém, velem összevegyült, hidegen elvett minden ígéretet: szerelmet, napot, eget. VégülTovább…
Baranyi Ferenc versei
Hó-álmaim És hó esett a tiszta víztükörre, a pelyheket nagy hullám kapta ölbe, és vízzé vált a hó ott mindörökre. Nem volt remény, hogy a hó megmaradjon nem volt fehér a táj, csupán a parton, a víz szinén fehérlőn nem maradt nyom. Ha jéggé fagysz, a rádhullt drága pelyhek nemTovább…
Terék Anna: Hazafelé
utánad már nem csókoltam meg senkit. hazaindultam a buszmegállóból, belém karolt a délután, a járdáról lerúgtam egy kavicsot, és néztem, hogy megőszült az út szélén a Kiserdő. lépésenként mormoltam valamit, hátha attól még távolabbra visz tőlem téged az a busz. mormoltam, hogy ne legyen olyan nagy az a csönd, amitTovább…
Parti Nagy Lajos: Angyal és vonóhorog
Lehet-e sárban szánkózni, hónak se híre, se hamva, van is tél, nincs is, legalább reggel ki kéne látni valahová, ellátni estig. Nem tovább, de estig. Megállok vasárnap éjjel a hígan kivilágított konyhában, a talpamra süt a kő, s akkor valahogy eszembe juttatom a karácsonyt, és arról ezt a tárcát. EttőlTovább…
Petőcz András versei
Petőcz András: Különös Bárány Különös bárány köztünk az Isten, megfáradt arcán szomorú mosoly. Vékonyka, szakállas öregember, aki mindig csak egyedül kóborol. Annyira maga van, annyira fél! Örök aggódás a tekintete. Mindegy, hogy ősz, tavasz, nyár avagy tél, olyan, mintha épp búcsút intene, és csendesen valóban elköszön, itthagy valamit, ami aTovább…
Turczi István versei
Türelem Azt élem, amiből vagyok. Kiméri egymást fény és feketeség. Nem tudom, a vállamra tett kéz ugyanazé-e, aki egykor megszólított. Csak türelem. Lassan kiegészülök. Az idő rám rajzol, színez, átsatíroz; mást nem fejez ki, mindig önmagát. Tisztulni a csendig. Már készülök. Szembenézni és elrejtőzni újra. Igazságosnak lenni a múlthoz. VadrózsaTovább…
Lackfi János: Hogyan lehetséges?
Hogyan lehetséges, hogy az ember lánya mosogat, takarít, főz, a jószágot már megetette, és közben belibeg valami furcsa alak, amilyet még sose láttam, lépdel, de mégsem lépdel, egy arasszal a föld felett jár, bőre sápadt, mint egy halotté, de mégsem olyan, mert ragyog, akár a hó vagy a napsütötte víztükör.Tovább…