Oláh Tamás: Maradj állva
szemed nyisd ki hallgasd belső monológodat rázd ki az ész tarisznyáját felejtsd el amit tanultál mindig állva maradva mint a fák gondolatlan szellemek súgjanak neked tudatlanság boldog kábulatában áramtelt tekinteted hatoljon át ruhán bőrön húson részecskéid keveredjenek össze Isten darabkáival külön utat járj a résen át Te tekintesz ki haTovább…
Méhes Katalin: Végre szabad vogymuk
Gábor a kádban áztatta magát, immár 38 perce. Ez már önmagában eltért a szokásostól, mivel minden este szigorúan 10 percet adott magának fürdésre. Nem mintha bárki számonkérte volna, hiszen egyetlen lakótársát, a törpehörcsögöt teljesen hidegen hagyták gazdája tisztálkodási szokásai. A víz lassan kezdett kihűlni, Gábor azonban ezt meg sem érezte.Tovább…
Bakonyi-Tánczos Vera versei
hajnali mereng és borongás néha feltörnek bennem az emlék néha vonzóbbnak látom a nemlét hasad a hajnal, szemed az alkony az egy cigit szívjuk együtt a balkon sejtés a partszakad a rettenet egy arcizom még megremeg de nincsen semmi más nyoma és megy de nem tudja hova mit nemTovább…
Klement Tamás: Téves riasztás
– Halló! A mentőkkel beszélek? Ez a mondat tegnap este hat óra körül hangzott el a Rumli utca 35-ben. A patinás, régi épület vastag falai ösztönösen lökték vissza az elhangzó szavakat, mintha valamilyen életbevágóan fontos pingpong meccs zajlana köztük. A játék egyre nehezedett, ugyanis Katinka néni minél többet beszélt, annálTovább…
Szilágyi L. József: Boldogság
El kellett volna indulni. Összedobálni pár dolgot egy bőröndbe, és menni. Hátrahagyni mindent, amit eddig boldog életnek hívott. Egyszer látta valami filmben, hogy a főszereplőnek volt egy összekészített bőröndje arra az esetre, ha valami katasztrófa miatt el kellene hagynia az addigi életét. Benne volt minden, ami kell. Útlevél, néhány rendTovább…
Filotás Karina: Kitörésközeli állapot
Hullámzik a magma, egészen a torkáig bugyog. Égnek a kiszögellések a gyomra és a tüdeje közti részben. Kőomlás indul a szívről. Szemei alatt táskában hordott éjszakák. Arcán sós vizű patakok völgyei. Nyelve alatt élezett szavak fegyvertára. Mindennapos benne a leltár. Feszül az ajaklakat. Tartja a hőt, a titkot, mint anyjaTovább…
Soós Gábor: 12. 31.
Emlékszem, tavaly is írtam, amikor elértük ugyanezt a pontot az űrben, ahol évente egyszer felbukkanunk, hogy újabb ellipszisbe kezdjünk. Vagyis csak gondolom, hisz látni nem láttuk soha, te sem és én sem. Csak azt, mennyire nem változott semmi háromszázhatvanöt rovátka alatt. Tavaly is írtam, mert muszáj legalább ennyinek maradnia belőlünk.Tovább…
Jóljárt Anita: Apa I-III.
I. Apa szubsztancia Citeraszó ébredés előtt, vödörnyi hal a küszöbön, téli séta közben meleg tenyér, sáros lábnyom a szőlősorok között, rossztett után a keserű tanulság, odaszáradt borotvahab, fűrészporos izzadságszag. Nótázik benned a kiforratlan bor, zsibbaszt a felgyülemlett cukor, gyűlnek a feketés csészék, de te alszol, a telefonban folyton visszakérdezel, csenedTovább…
Balizs Dániel: Mit csinálnék a Holdon ha volna oxigénem és kajám de semmi más
csak szkafander kaja és oxigén a vérem telítődik csönddel a sötét és világos oldal határán ezer kilométeren át bámulhatom a hajnalt a fény a folytonos mozgásból születik ahogy a sötétség is jéggel teli barlangokba ereszkedem ahol még sosem sütött a nap a szkafanderfény elől ijedten gurul szét a sarkokba aTovább…
Major Eszter: Boldog szomorú dal
(Kosztolányi Dezső nyomán) Van még anyám és apám is van, Kócos gyerekeim és férjem, Van kihez magam arányítsam Életutam tág közepében. Van ruhám öltöztetni testem, Délután langyos matcha lattém, Közben arcomat is kifestem, Nem köthet már gúzsba karantén. Van munkám, halandzsa halk nótát Nagy sztárok dúdolnak fülembe, Annak nyílnak kiTovább…