Az istenség jön, amikor akar.
Hívni vagy elküldeni nem lehet.
Feketébe vonja a zivatar
az alacsonyra leszállt, szűk eget.
Megtorpan szándék és emlékezet,
a szem kialszik, száraz ág a kar.
Az agyagedény fénnyel megtelik.
Az átlátszatlan cserépfal sugároz.
A létezés riadtan közelít
önnön fel-felvillámló centrumához.
Valami transzcendens. A szédület.
Jelentősége ahogy megnövekszik,
felemelkedik a mélység felett:
ott ér a gravitáció a testig.
Az oxigénelnyelő folyamatba
tüdő, értelem, szén belesajog.
Széjjelszóródott cserépdarabok.
Amikor elmegy, nincs, mi visszatartsa.