látom a sebekkel borított arcot a sebekkel borított testet a véglegesen szörnnyé lettet látom pupillája mélyén még ott él ám mellkasában már nincsen szusz testéből por se lesz sem humusz látom régi embervolta mint lángolt el emléke már csak régi fénykép nincs is bennem iránta részvét ©Bornai Tibor: LelkemTovább…
Úgy mentél el, mint ha csak paradicsomért mennél a piacra egy jó lecsóhoz. Ne haragudj, nem akarlak zavarni, csak tudni akarom, jó helyed van-e. Ha egyszer találkozunk, meséld majd el, milyen volt az út. Nehéz, rögös, tüskés bokrok hasították az arcodat, vagy könnyű, lejtős, lila akácoktól illatos? Vannak ott barátaid?Tovább…
csak azután pakoltam be a bőröndbe, hogy az első penészfolt megjelent a sarokban a fikusz mellett, rámászva a korábbi sárga foltra, amit az odanyomott cigarettád égetett valamikor tíz évvel ezelőtt, amikor megint filozófusra ittad magad, Nietzschéről és Szókratészról beszéltél, emlékszem, a humanizmust taglaltad, amikor a kék sálad hirtelen beleért aTovább…
Az agybilincsről azt kell tudni, hogy ilyenkor az írónak nem jut eszébe semmi. Semmi, ami érdemes arra, hogy belejuttassa magát az író eszébe. Az író ádázul lapozza a világot; minden elkapott szófoszlányban, hírtöredékben, ajtónyikordulásban egy regényt, vagy ha azt nem is, legalább egy novellát szimatol. Megelégedne egy tárcával is. EgyTovább…
Nincs eső nélküled, mert a szőlőszemekként levélről levélre görgő cseppek bogyóiban ott vagy, mohón szürcsöl be a szomjas föld, mohón szürcsöllek, a kortyolható levegővel együtt, melyben vízmolekulák járják táncukat, nincs villámlás nélküled, az elektromosan felrepedő égbolt feszültségében ott vagy, úgy nyilallsz belém, úgy rezgeted meg földtől égig, égtől földig bensőmet,Tovább…
– Tessék, gyerekek, itt a finom tea – tette a két fiú elé a forró bögréket Karainé, megsimogatta a fejüket, öt-öt háztartási kekszet is adott mindkettőnek; könnybe lábadt szemmel ült az ablak elé, a nyikorgó fotelbe, kortyolt egy nagyot a forró italból; begomolygott az ablakon a sötétség, magával ráncigálta aTovább…
Azt hittem, hogy mindig kék a tenger, ha pirkadatkor ráolvad az ég, hogy egyesülnek hajnal-ébredéssel, és megszületik nászukból a fény. Megismertem haragját a víznek: hulláma ha vad, tarajos-sötét, ultramarin-kékre vált viharban a halált hörgő, vén tengerfenék. Hiszem mégis: egyszer minden ember − mint homoktenger, arany partokon − kincseit majd szétterítiTovább…
Ez lehetne akár egy disztópikus végrendelkezés lelketlen summázata is! A történet így végződik. Egy felnőtt ember testének több mint 60%-a víz, így elmondható: vízből lettünk, vízzé leszünk, és csontból, és húsból, és bőrből, és vérből, és porrá… Megrázkódik a test Mikor 21 gramm tévképzet a légüres égnek ered s beállTovább…
Az istenség jön, amikor akar. Hívni vagy elküldeni nem lehet. Feketébe vonja a zivatar az alacsonyra leszállt, szűk eget. Megtorpan szándék és emlékezet, a szem kialszik, száraz ág a kar. Az agyagedény fénnyel megtelik. Az átlátszatlan cserépfal sugároz. A létezés riadtan közelít önnön fel-felvillámló centrumához. Valami transzcendens. A szédület. JelentőségeTovább…
Gyűlölöm a péntek estéket! Az erőltetett hangulat, az italok keveredett bűze a verejtékes testekkel – elviselhetetlen! Mikor végre az utolsó vendég is hazatámolyog, és végre telepakolhatom a mosogatót, utálok körülnézni az én szép tiszta konyhámban. Három éve, hirtelen felindulásból festettem ki egyedül. Karesz persze csak nevetett, mikor azt mondtam, hogyTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.