látom
a sebekkel borított arcot
a sebekkel borított testet
a véglegesen szörnnyé lettet
látom
pupillája mélyén még ott él
ám mellkasában már nincsen szusz
testéből por se lesz sem humusz
látom
régi embervolta mint lángolt el
emléke már csak régi fénykép
nincs is bennem iránta részvét
©Bornai Tibor: Lelkem üvegén