On:
In: Szépirodalom, Vers

Uram, ki egybekapcsolsz eget és földet, hajnalban és alkonyattájt nem felejted el sámlira állva kicserélni a kiégett égitesteket, ki párosával egybehegeszted az emberfia száját, hogy addig se beszéljenek a világ kárára, hogy teljesen átadva magát ne csak elvenni, markolni akarjon mindkettő, ki forgószelet költöztetsz minden bimbóba, hogy virágba borulva úgyTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

SZIVÁRVÁNYOS TÓCSA Amikor először láttunk szivárványt, apa azt mondta, ez a jel, hogy Isten újra szövetséget kötött az emberrel. Amikor másodszor láttunk szivárványt, apa azt mondta, hogy ez csak egy olajfolt a tócsa tetején, holnapra felszárítja a nap. Azért mégiscsak jó, hogy fölé hajoltam, mert megláttam benne az arcom, ésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Dés Andrásnak Az autóval megálltam a bolt előtt, és gyorsan be akartam rohanni, hogy vegyek egy tejet, de szólt az utolsó szám a CD-lejátszóban, és mozdulatlan ültem, mint ki megérkezett: elrévülve csak vártam, míg lüktetett a dallam, lélekben messze voltam, tág mezőn, ég alatt, pattogó tábortűznél, suttogó vizek partján, ésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

valaki újból és újból visszagondol, valamire, ami megtörtént valaha, valamire, ami mindennapjai része lett, és amit nem tud elfelejteni soha már valaki újból és újból bejárja az utakat, jól ismert otthonok felé jól ismert lépcsőkön kapaszkodik felfelé, fel, egyre feljebb, míg el nem jut valami ismeretlenbe valami ismeretlenbe, ami márTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Szeretem, ha úgy mész el, mintha tényleg elhagynál. A bőröndöd a szekrény tetején veled együtt elmegy, kiüvölti magából saját ürességét, remeg az ismeretlen állat bőre, amit már rég nem visel semmilyen állat, remeg a semmi ruhája. Újra és újra elmész, mintha tényleg elhagynál, és az emléked után a hiányod ésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Nem születtél lázadónak, de tudtad, hogy aki felismeri a lényeget, nem teheti többé a gyerekek szemei elé a kezét. Három nap éhezés után a te szemed előtt is megjelenik a fekete ló, vagyis inkább egy agancsát vesztett szarvas, nyakán hosszú póráz, amilyet a szökött kutyák viselnek a végén jól látszikTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Teljesen elfeledtem egy barátomat. Vagy nem a barátom volt, csak a jótevőm? Mondatai a múltból kihallatszanak, a nevét és az arcát nem tudom, fölidézni nincs gyengeségem sem erőm. A furcsa az, hogy kedvelem nagyon, volt közöttünk egy intenzív viszony, minek emléke ugyan megmaradt, és a személyiség is, de az ismertetőTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

a távolságot egyhelyben megélem lágy suhanásban állok beragadtan a lifttükör megsokszorozza képem s nézem magunkat szétszálazhatatlan remegek érted-e vagy csak egészen átjár e ketrec remegése rajtam gyomorszorítni mért elég a félem eletnyi vákuum melyben felzuhantam magamhoz s vissza egyirányba félek ha ellensúlyként felrepítenélek messze kerülnél pince és terasz minden közelségTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

mért reggel fut a háton végig a rémület ujja gőgünk láncingét mért reggel veri át fürge nyilával a kétség csördül a vekker a reggel bús hadi kürtje hahó ugrik az én gyönyörűm vesz papucsot macisat hamar oldja le szép derekáról két ölelő karomat fut ki pisilni hamar mért reggel jutTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

fehér folt vagyok a városomban felfedezésre nem várok mégsem a szoliban barnult fitnesslányok hadának arcát unottan nézem annyira gyönyörű az összes ember különleges lett mindenki mára keresek valakit, akinek ott van az arcára írva az összes hibája némajáték, a poháralátét pörög miért mesélnék arról, hogy honnan jövök? miért mesélnénk arról,Tovább…