Csillogó létet adtunk az isteneknek ami egylényegű a Tengerekkel a fellegekkel a ligetekkel a fényességgel Bennük a habok elnyújtott fehér frízei a hullám lebegése Az erdő suttogó és titokzatos zöldje az egyenes arany búzakalász A folyó kanyargása a hegy méltóságteljes tüze És a súlytalan és szabad rezgésű levegő nagy kupolájaTovább…
Ősz anyó szélkeze levélpaplant hímez a tájra * Az úton mi segít? Lelkierő, életbátorság. * Mély kútja a múltnak sötét visszhang. Nem visz előre * Még fájón zeng, lelkem mélyén neved kopott visszhangja. * Hab fehér felhőkben páracseppek esőt játszanak. * A tacskó fekete gombszemével kérdez: Mikor jössz? * AzTovább…
Ma százszor is elmondtam, elengedlek. Nem kötlek szóval, és nem égetek kék gyertyát sem. Nem oldok kötést. A mágia nem nekünk való. Mondják, a szerelem harc, ám nekem nincsen kardom, nincsen pajzsom. Én nélküled voltam védtelen, s szelíd páncél ölelt, ha két karod oltalmazott. Végtelenül múlt az idő, ha hiányoddalTovább…
Alig moccanok a gyorsuló idő fuvallatában hagyom, hogy belém kapjon, és sodorjon, egészen a partig. Sós víz érinti a lábujjamat, simogat és visszahúzódik, érzem, nem ízlelem, látom, csak részletekben, túlnyúlik a horizonton. Ha akarná, az övé lennék, elvesznék benne egy életen át, nem kellene se levegő, se étel, se ital,Tovább…
Apa, előhívtalak, régi sárguló fényképről, fiókmélyi félhomályból… jössz velem szemben, hiszen szólítalak, honnan is…, honnan is, apa? Apa, ölelj magadhoz, s kérdezd meg: mi a baj, kisfiam, úgy, ahogy sose tetted azóta…, ne üss, se szóval ne bánts, s nézéssel ne verj, ne krákogj, ne keress szavakat, apa, gyere hát…Tovább…
Vízbe mártom az ecsetet Párát festek vele Minden fűszálra harmatot Nem kérkedek vele Ha felszáradt a jelentés Kehelybe öntöm újra Belenézek, félhomály: Rálátok a Holdra Jó barát e látomás Végtagjaim a végtelenbe vesznek Körmeimen csillan a lét Utoljára mit is ettem? ©Sógor Zsuzsa alkotásaTovább…
ajándék ez az aranyló verőfény amit ráadásként átutal az ősz még az elmúlás-illatú mindszent haván október harmincadikán délután – sok lesz a napsütés ma már sehol sem várható felhőátvonulás – üzeni a tévéből derűs hangon a műsorvezető és mosolyán a mesterséges megvilágítás ellenére most hangsúlytalan a rutin póztalan arcán kétszerTovább…
A kopaszodó rozsdás őszi tájban a fák szürkés durva kérgén gördülő aranykönny vagyok. A feltépett sebekben a ragacsos bánat az erekben lüktető kétely és agyadban a foszló elmeszálak. Morzsákért házaló hangya- csalárd a lelkem és pocsolyaszínből szárnyakat festek egy pincebogárnak A szívem, mint a messzi kertes házak. ©Sógor ZsuzsaTovább…
Talán, ha egyszer csak, és éppen, és alig… Szétszórod önmagad, koppanva érsz falig. Azt mondod hogy, sebaj! Simítod homlokod. Rosszabb volt még tavaly. Folyton mondogatod. Nem javult a helyzet, belegondolsz, tudod. Fenékig a kelyhet, most is kiihatod. Élni kellene még! Kevés lett az ösztön. Van e erő elég, ami ösztönözzön?Tovább…
Tükörbe néztem. Mióta a Földön vagyok, öregedtem néhány évezredet. Rég megszűnt a lávafolyás, magmává szilárdultak vonásaim. Szám áramlásvonala mentén már repedezik a gránit, a gneisz. Szememből dinoszauruszok haltak ki, s már a kontinensek sem közelednek. Szemgödreimben mészkő és dolomit üledék. Ez már a vég. Arcomon lassan süllyedő, apró szigetekkel tarkítottTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.