A kopaszodó rozsdás őszi tájban
a fák szürkés durva kérgén
gördülő aranykönny vagyok.
A feltépett sebekben a ragacsos bánat
az erekben lüktető kétely
és agyadban a foszló elmeszálak.
Morzsákért házaló hangya-
csalárd a lelkem és pocsolyaszínből
szárnyakat festek egy pincebogárnak
A szívem, mint a messzi kertes házak.
©Sógor Zsuzsa alkotása