Sziklafalon ülve henyélek, lógatom a lábam, ahogy itt lógok, lábam lógatom eszmélek: méghozzá arra, arra, hogy nélküled nem kéne. Felesleges lenne a létezés. Unott. Unom most is így, itt ülve nélküled. Ezért írok neked. Gondolok rád. Ez csak ennyi nem egy vers. Kivéve, ha ami rólad szól, a minden. Akkor,Tovább…
kong a lépcsőházban a neon a gangon füstöl a csönd cigi szagú este kilenc van emésztő nedves az éjjel eső után a belváros akár egy üres gyomor mi a hiánytól reped vaskos bélfalak az utcák mi csak csorgunk keresztül az emésztőcsatornán kozmikus szemcsékké bomló testek vagyunk csak a tudat maradTovább…
Két hete üresen állt már az a nyomorult lap, semmi nem akart rajta lenni. Még a porszemek is odébb gurultak róla, a tinta meg a szó na az végképp nem fogott rajta, a legutóbbi visszautasítás óta a lap megmakacsolta magát és egy gondolatot sem engedett magára. „Nehogy már valami olyannalTovább…
A hóeséssel jöttem én a felhők mögött, mégis havas lett kabátom. Engedj be, drága barátom, meghálálom egy-két mesével. Jobb lesz, ha befűtesz, mert találkozhatsz a történetekben a zord, hideg téllel. Ha úgy érzed, csak áltatlak, kiverhetsz házadból, de ha nem féled a csodát, most nyisd ki jól szemed! Láthatsz egy-kétTovább…
A kopaszodó rozsdás őszi tájban a fák szürkés durva kérgén gördülő aranykönny vagyok. A feltépett sebekben a ragacsos bánat az erekben lüktető kétely és agyadban a foszló elmeszálak. Morzsákért házaló hangya- csalárd a lelkem és pocsolyaszínből szárnyakat festek egy pincebogárnak A szívem, mint a messzi kertes házak. ©Sógor ZsuzsaTovább…
Hashtagekkel verset írni jó… Jó, de mégis mire? Hogy elmondhassam a végén: #sajátírás , #sajátvers , #sajátgondolat ? #sajátsaját hupsz, kijelöl, delete… Lehet, ez most kicsit olyan posztmodern lett. Akarom mondani: #posztmodern vagy #kortárs. De mindezt minek ? (És ha elmúlt majd ez a kor, akkor ki érti meg?) TalánTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.