Dés Andrásnak
Az autóval megálltam
a bolt előtt, és gyorsan
be akartam rohanni,
hogy vegyek egy tejet,
de szólt az utolsó szám
a CD-lejátszóban,
és mozdulatlan ültem,
mint ki megérkezett:
elrévülve csak vártam,
míg lüktetett a dallam,
lélekben messze voltam,
tág mezőn, ég alatt,
pattogó tábortűznél,
suttogó vizek partján,
és időtlenné tágult
a perc és pillanat –
emelt és vitt a ritmus,
és már mindenki voltam,
és senki-semmi voltam,
organikus zene –
és egyszerre megláttam,
hogy a kerekek mellett
egy kétlépésnyi kert van,
és húz magába be.
Kiélesedtem végre,
és mindent észrevettem:
bolyhos porzót a sok lágy,
omló szirom alatt,
hogy szárnyashangya mászik,
hogy légy ül a levélen,
hogy a felmagzott fű közt
csöpp csigák párzanak,
hogy a tenyérnyi zöldben
szorong, tolong az élet,
kicsire tömörítve,
de mégis megmarad –
mert bármilyen beton közt,
akármekkora térből
madár és lepke felszáll:
a lélegzet szabad.
*Szabó T. Anna: ár – Magvető (2018)