Saját számom a kijelzőmön. Éva hívja Évát. A mobiltelefonom talán hallucinál? Háborús sokk? Poszt-, transz-, szürreál? Meghalt valakim valahol, vagy én nem élek már? Biztonsági okokból adja meg azonosítószámát, utána lépjen ki a beszélgetésből! Felejtse el az egészet! Mint egy sötét, lebombázott várost elfoglalták az életemet? De nem. Csak azTovább…
őriztem férgektől tetvektől a fát locsoltam erősödjön törzse gyökerei álmaimba mélyedtek ágai suhogásával hűtötte vérem hat évig termett volt hogy több kosárnyi mézédes gyümölcsöt termeszek támadtak rá kirágták kiszívták belőle az életnedvet kertész-doktort hívtam hozzá azt mondta menthetetlen fűrészem fogait helyeztem szembe a madárdalokkal ki kellett vágnom baltává változott erőmTovább…
Ha a költő olyan szerencsés, hogy, mint mostanság, megöregszik, álltó nap vizslatja a testit: hol, mi szúr, ijedezve szemléz, s rögtön verset babrál bajáról, nem a köznek, csak unt magának, elfojtva a közlési vágyat, nyűgével morgolódva rámol. Készülve rakosgatja bugyrát, ne legyen gond, ha jön a mentő, de ha késik,Tovább…
Sarjad a fű, selyme éles kaszára vágyik. Harsog a zöld, éled a föld. Érzi a kasza a vágyakozást, csendül a rozsda alatt a fém. Szögre akasztott száll le a falról. Sóhajos ébredés mocorog a csűrben. Ki a szabadba, ragyog a nap! Éled a kaszakő, örömmel ugrik. Csendül az él is,Tovább…
Dajkaság Már érlelődik bennem a tavasz, de fellelhető még a tétlenség is, nem más ez, mint készülődés, próba, ráébredni alvó önvalómra. Hódolat a tavasznak Valami készül: zeng az ég, éled a földön a fű, virág, dalol a rigó és a csíz, reményre virrad a világ. Micsoda kórus, mennyi fény,Tovább…
Janus Pannonius Vannak költők, akiknek lelki alkata valamiért alapból kritikus, ilyen volt a csípős nyelvű pécsi püspök, Janus Pannonius. Szelleme, akár a durva kő, Ferrarában majd Padovában, kellően műveltté és szabaddá csiszolódott. Az utóbbi helyen egyébként négy éven át kánon- és Római jogot hallgatott. Ő volt az, aki mindig kapásbólTovább…
A tüskés hátú, falánk fenevad, tűzokádó sárkány fajzat fenyegeti megint kék-mindenségünk szűk gömb-világát. Most még járja kirótt útját. De parányi hajlatán már fázik rajta Európa, s vele reszket minden kontinens, az egész girhes gerincű emberiség. Vége-nincs kút-mélybe hullt békeerőnk. Az arctalan játékosok „háború vagy kultúra”, „jog vagy állam”, feliratú dobókockávalTovább…
montázs Ágh István verseiből Peng a világ aranylantja a rettenetes földmélyi hidegből a sóhajok fölhangosodnak anyám ki fiút szültél ne feledd kötelességem elragad mint a hajnali villamos és könnyűek leszünk mint gyerekünk s összegubancolódnak a hidegben az írógépszalagok te jutsz eszembe bálványok bundás gyerekek mosolyába veszett inkább szőrben szundítanékTovább…
most feketék a fák az ég kékjét cipelik hátukon lomjukban a holdfátyol és mintha néma dörrenések ülnének ezen a sárga ágyúgolyón püspökladány magasában összerezzen a tavasz a vonat sodorja magával a fákat ezeket a fáradt sorkatonákat egyébként biztosan állnak ebben a föld nevű makacs konzisztenciában bocskoruk üti meg a talpfákatTovább…
Arturo Ui kettészedte az országot, persze, csak virtuálisan, persze valóságosan, csak okosban; az emberek ugyanúgy élnek, besorolják magukat és másokat, ebből következően mindig a másik oldalon lévők a hülyék, miközben Arturo Ui vigyorog, kokárdát tűz borzasztó szabású zakója hajtókájára, zsebre vágja kezét, kijelenti: Megvédelek titeket, ha akarjátok, ha nem. ATovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.