Kockavers napok óta írom e verset csak írom és nem tudom mi lesz a vége hosszú sorok jönnek a ceruzámból beleolvasom őket a szélbe kiterített panoráma homályos horizont de van olyan szakasz ahol éles távlattani lecke jó hosszú bár tudom épp úgy illik rá hogy széles nem kell a verstőlTovább…

Azt mondta minap egy gyermek, tudós könyveket tett tűvé, de a könyvek sem feleltek: hogyan lesz az ember költővé? Választ arra sem talált még, hogyan szenvednek, szeretnek, s arról sincs semmi emlék, hogyan születnek a versek? Minden vers poéta-őstitok, íródik a régen megvolt, lelkében ott az ősi ok: a „mégTovább…

Sokat beszélnek a mesterségről. Egy szavuk sincs a mesterségről. Szabad és kötött formában haladnak a korral. Akarják azt, amit mégsem akarnak. A jó, a rossz, és a sok lökött. A mindig hiányos szabadság szilánkjaiból lassan, kimérten, a cél szerint körbe-körbe. Nem volna szép, ha in flagranti kiderülne: a senki földjeTovább…

– Radnóti hódolat –   nem foszlik el a fércelt reszketés a hazugságok huzal-kabátjában tart ilyen makacsul a cérna ahogy régi ösvény felett összeborul a sás csak mert a szárak összehajoltak alattuk ott lapul a csapás vonalakba vagonolva mindenünk régi műtétek rajzolt forradása terhességi-csík sikító fehérje a hason kócos fűcsomófejekTovább…

Kovács bácsi fent lakik Kovács bácsi fent lakik a harmadikon, és mindig morog, amikor megy felfelé, de amikor lefelé jön, nagyon kedves, utat enged mindenkinek, menjenek csak, kérem szépen, hagyják le az öregembert, mondja mindig Kovács bácsi, félreállok, rohanhatnak, te is, fiam, szaladgáljál, lehúzódok előled is, lesz helyed, hogy nagyotTovább…

Uram, add, hogy ma is rossz idő legyen ma is rejtse köd az ostromlott város sebeit a falakból kilógó vezetékek ne emlékeztessenek minket gazdagon termő indás növényeinkre, amiket kimosott az eső add, hogy a leomló kövekről ne jusson eszünkbe a békében élők szekrényeiben megkeményedő kalácsdarabok add, hogy ne gondoljunk aTovább…

(V. ker., Piarista köz — a Gondolatok a könyvtárban emlékezetére)   Érzem, hogy süllyedek. Legalább egy élet telhetne itt. A kabbala és a sztoicizmus, a shakespeare-i metaforák és a meztelenség kultúrtörténete lehetne minden napi kenyerem. …mint juh a’ gyepen…. A mondattengeren szűk gondolatmenetben átkelni száraz lábbal, vagy erőltetetten menetelni szemantikaiTovább…

Lászlónak   … nem tudlak megváltani, csak elfogadni, dédelgetni, úgy ahogy vagy, magadért szeretni. Itt van belül a jó és rossz kulcsa, mi döntjük el magunkból kiindulva, a képmásra visszamutat önnön ujja, a zár egyforma, egyenlő az esély, mi kell? – a jó, a rossz a cél, melyért mindent megteszTovább…

Virágok állnak vasban, vasak merev esőben. A láng emléke ázik berozsdált puskacsőben. Az áldozat feküdt mellén üszkös furattal. Csupraiból kidőlt a só, ecet, hamu. Csatakos volt és meztelen és teste mind fehérebb, a kígyózó erek egyre sötétülők. Tenyere fénybozótot lobogtat ólmos égre. Az arca már ragyog. A talpából arany folyókTovább…